A „szakértői" kormány adóelképzeléseiről olvashattunk a Népszabadság május 14-i címlapján (Fizessenek a gazdagok?).

Magyarországon - az Unió számos országával ellentétben - gyakorlatilag nincsenek bérlakások. Az emberek zöme - és itt nem a sok százmilliós villákra gondolok - egy élet munkájával, sokszor saját kivitelezésben felépített házban, lakásban él. Az érték alapú adózás amúgy is vitatható. A ház, az ingatlan piaci értéke nem azonos annak használati értékével. Ugyanaz az épület többet ér, ha a XII. kerületben építik fel, vagy egy felkapott agglomerációs községben, és lényegesen kevesebbet, ha egy szabolcsi faluban. A lakók vagyoni helyzetét pedig csak az új építésű vagy frissen vásárolt lakások esetében jellemezheti az ingatlan értéke. A régebbi épületek értéknövekedéséből a tulajdonosnak semmi haszna nem származik. Ennek realizálására csak a lakás eladásakor kerül sor, amikor - elvben - az illeték és a jövedelemadó révén megkapja az állam a jussát.

A tervezet nem egy precíz, érték alapú nyilvántartásra épít. Egyrészt nincs ilyen, másrészt pénzbe és időbe kerülne. Az önkormányzatok határoznák meg, hogy egy adott területen mennyit ér egy négyzetméter. Na de ez melyik házra lesz igaz? Az öreg nyugdíjas lepukkant, háború előtti házára? Vagy az újgazdag szaunás-úszómedencés villájára? Nyilván valamilyen átlagot hoznak majd ki; a nyugdíjas majd fellebbezhet, saját költségén, az újgazdag meg megint jól jár. Ez pedig alapjaiban cáfolja az „igazságosabb" közteherviselésről szóló indoklásokat.
Az értékhatárok - hasonlóan az szja adósávokhoz - problémásak, a tervezet így összemossa az átlagos lakást a luxusvillával. A nagyobb létszámú - így jó esetben tágasabb lakásban élő nagycsaládosok ismét pórul járnak, úgy kell nekik, minek az a sok gyerek. A nyugdíjasokkal kapcsolatos elképzelés pedig - hogy ti. majd fizessen az örökös - talán az alkotmányosság próbáját sem állja ki. A tervezet nem szól a tulajdonosi jogokat korlátozó haszonélvezettel terhelt ingatlanokról. Itt az örökösödés már megtörtént, ki - és miből - fizessen adót?

A lakások fenntartása eddig is komoly tehertétel volt. A villany, a gáz, a víz, a csatornahasználat ára az egekbe emelkedett, a támogatások pedig vagy nevetségesen alacsony fogyasztási értékekre korlátozódtak, vagy teljesen megszűntek. A háztartások jelentős része reménytelenül eladósodott a közműszolgáltatóknál. Ehhez járult a hitelek megoldatlan problémája: korábban a piacosított OTP lakáshitelek jelentettek súlyos terheket, napjainkban pedig a hitelválság következtében dőlnek be sorra a lakáskölcsönök. Nosza, fejeljük meg az egészet még az ingatlanadóval! Akik a zavarosban szeretnek halászni már ma is hiénák módjára vásárolják fel - többnyire áron alul - a hitelválság miatt elárverezett lakásokat. Nekik most újabb vadászterületet biztosít a kormány tervezete.
Az újabb építési előírások sok helyen kötelezővé teszik a garázsok építését; a közterületi parkolás pedig egyre több területen válik lehetetlenné. Logikus tehát, hogy a garázsokra nagyságrenddel magasabb adót vessenek ki. Aki meg alacsonyjövedelműként hétvégi telekkel, nyaralóval rendelkezik, azt tovább sarcolják. Adja el, és járjon nyaralni a tengerentúlra!

A kormányzati érvelések szerint az ingatlanadó bevezetése az egyéb adócsökkentések feltétele. Ha az szja csökkentéséből lesz is valami, a megtakarítást elviszi az ingatlanadó.
Érthetetlen, hogy egy olyan kormány, amelynek mandátuma legkésőbb jövő tavasszal megszűnik, miért akar jövő nyártól új adónemet bevezetni? Az újdonsült kormányfő egy minapi tévéinterjúban pökhendi módon kijelentette (bár azóta „finomított" rajta), hogy aki nem tudja fizetni a lakás utáni adót, az költözzön kisebbe. Hát ez is egy álláspont.

Az érintettek csak jövő tavasszal válaszolhatnak. Gyanítom, megteszik.