Hoffmann Rózsa mondhatná, hogy ő már akkor megmondta, de nem mondhatja, mert nem mondta meg, legfeljebb gondolta. Hiszen valóban az volt a véleménye, hogy nem kell minden iskolát államosítani, de ezt a véleményét nem képviselte Orbán Viktorral szemben, s olyannyira a magáévá tette a főnöke véleményét, hogy a Klik rögvest a létező intézmények legjobbika lett, ahol hiba nem történhetett, amely időben eljuttatott mindent az iskolákhoz, a tanári bérektől kezdve a krétákig, s ha valaki esetleg finoman rámutatott arra, hogy vannak pedagógusok, akiknek nincs tb-jük, azt rögtön a hanyatló Nyugat ügynökének minősítették.

Na most a helyzet az, hogy Hoffmann Rózsa négy év elteltével magáévá tette korábbi álláspontját, s rájött, hogy mégsem lehet egy központból 198 tankerületet közvetlenül jól irányítani. Ez nagyon fontos momentum, hiszen rávilágít a kormány önkorrekciós képességére, hiszen Hoffmann Rózsa csak attól vált korábbi önmagát felvállalóan bátorrá, hogy véleménye éppen találkozik Orbán Viktoréval, aki most már, úgy hírlik, nem zárkózik el az egészségügyi mamutintézmény átalakításától sem, és már Trócsányi igazságügyi miniszter is felvetette annak lehetőségét, hogy az AB-nek is vissza lehetne adni néhány elvont hatáskört – igaz, a testület összetételét tekintve ez most már nem jelent túlzott kockázatot.

Egyre több jele van annak, hogy a kormány feje rájött: valamit nagyon elszúrtak, a rendszer, amelynek a közoktatás és az egészségügy átalakítása, illetve az új jogrend az alappillére volt, nem működőképes. A kabinet most finomhangolásról beszél, az ellenzék összeomlásról. De a nagy rendszerek sosem omlanak össze, összetartják magukat. Eltelt négy év: minden mozgásban van, de hátrafelé.