Bizalom és sorrend

Matolcsy György interjúját (Kilábalás munkahelyteremtéssel, április 20.) olvasva sejtéseink lehetnek arról, hogy mit tenne a Fidesz választási győzelme esetén. Matolcsy állítása szerint a válságból való kilábalás programjának először a beruházásokon alapuló munkahelyteremtésre, majd az ebből fakadó növekedésre kell épülni, ezt követi az egyensúly megteremtése.

Laikusként úgy látom, az egykori gazdasági miniszter a sorrendiség kérdésében tévedésben van. Nem azért, mert ez a tankönyvízű foglalkoztatottság-növelő megoldás nem lenne igaz, azonban nem eléggé veszi figyelembe a világméretű válság magyar gazdaságra gyakorolt hatását. Ami a kereslet jelentős csökkenésében mutatkozik, ami egy kis nyitott gazdaságra nézve talán a legfontosabb szempont. De ha megnézzük, hogy minden beruházáshoz pénz kell, erre pedig az EU forrásokon kívül, addig, amíg a nemzetközi kereslet nem teszi lehetővé a magyar termelés befogadását, addig csak a hitel lehet forrás.

És nézzük azt, hogy a hitelfeltételeken, mi javíthat? Egyértelmű, hogy csak az, ha a belső gazdasági egyensúly helyreáll. Ezért megítélésem szerint Matolcsy úr a sorrendiségben téved. Hiszen ő is utal arra, hogy kamatterheink a GDP 4-4,5 százalékát teszik ki. A hitelezők bizalmát pedig a továbbra is szigorú fiskális politika befolyásolja nagyrészben, főleg úgy, hogy az egész térségben hasonló méretű gazdasági visszaesés van, ami nem egyedi magyar jelenség, és még a legnagyobb rosszindulattal sem varrható a szoclib kormányzás számlájára teljes egészében.

Természetesen amiket Matolcsy György felvázol, tehát a munkahelyteremtés, állami költségek terén való takarékoskodás, a szociális ellátórendszer lehetőség szerinti megóvása az igazságosabbá tétel által, a mindenkori kormányok tevékenységében előtérbe kell helyezni. Csak éppen erre nem ad választ sem a riport, sem a Fidesz, hogy az általuk javasolt adóváltoztatások, amelyek a költségvetési bevételeket csökkentenék, ezáltal az egyensúlyi helyzetet rontanák, mikor éreztetnék hatásukat.
Nem a visszamutogatás szándékával, de azt megjegyezném, hogy nem látom milyen nagy reformok valósultak meg a Fidesz '98-2002-es regnálása alatt, amelyeket 2002 után szétzúzott az új kormány.

Emlékeimből nem nagyon jönnek elő a reformok, sokkal inkább a túldimenzionált Széchenyi terv, aminek kedvező hatásai nem, csupán elkötelezettségei maradtak a Medgyessy-kormányra. A Fidesz kétségtelen szép életpályamodellt alkotott, de nem valósította meg az ígért egészségügyi- és adóreformot. Valójában szétvert egy nyugdíjreformot. És a kétéves költségvetéssel olyan lazítást hajtott végre a fiskális politikában, ami mellé aztán társított egy szigorú monetáris politikát (ez is Fidesz öröksége volt Medgyessynek), ami a magas jegybanki kamat miatt az állampapírok kamatait tartósan emelte, és ami mellé párosult egy túlértékelt forint, ami a magyar exportnak, elsősorban a hazai mezőgazdaságnak nem tett jót. És ez a 2001-ben végrehajtott változás - aminek idején Matolcsy György gazdasági miniszter volt - indította el azt a folyamatot, amit a közalkalmazottak és nyugdíjasok felé Fidesz által hátrahagyott állami deficitként politikai kényszerből a Medgyessy-kormány végrehajtott, és amin az őt követő Gyurcsány sem mert jelentősen változtatni 2006-ig.

Ez vezetett az egyensúlyromláshoz. Erről szólt az őszödi beszéd. És amit Gyurcsány elk...-tnak nevezett, és amin változtatni akart, a Fidesz folyamatos karaktergyilkosságával, népszavazási hercehurcáival, megakadályozta. Jó lenne, ha végre a jelenlegi válságkezelést hagyná megvalósítani úgy, hogy populista érveiről elfeledkezne.
     

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.