Hol bujdokolt eddig ez a szörny? Miféle ereje van, hogy még a G. I. Joe-k hazáját is térdre tudja kényszeríteni? Amerika ezekben a napokban a szemünk láttára kezdett el töpörödni, kikezdhetetlennek gondolt gazdasági hatalma egyik napról a másikra indult rohamtempóban sorvadásnak.

Átgondolva a folyamatot, ami idáig juttatta a világgazdaságot, fölötlik a kérdés: vajon nem egy ugyanolyan illúzió részesei vagyunk, mint ami életre hívta a válságot? Nem lehet, hogy olyan tévhitek, szilárd alapot nélkülöző gazdasági aktusok építik fel a riadalmat az államadósság iránt, amelyek a pénzügyi válságot is ránk szabadították? A válaszom: nem. Ezt a helyzetet nem lehet elég komolyan venni.

Itt most nem buborékjelenséggel van dolgunk. Akik ebben a megmérettetésben könnyűnek találtatnak, azok lekerülhetnek a világgazdaság térképéről. Közbevethetnénk, hogy akkor Japán áldozatul kell essék. Azonban a hazai összterméke 100 százalékát bőven meghaladó adóssággal rendelkező távol-keleti állam helyzete nem összevethető például a miénkkel. Ott ugyanis az adósságot jellemzően belföldi megtakarításokból finanszírozzák, míg nálunk nagy a kitettség a sokfelől érkező külföldi befektetőknek. Tehát egy újabb válság bekövetkezte esetén tőlünk kivonják a forrásokat, hogy haza- vagy más, nálunk megbízhatóbbnak gondolt helyre vigyék. Japánban ilyen veszély nem fenyeget.

Amerikában viszont igen, ezért is kritikus, hogyan dől el az adósságplafon-vita Washingtonban. A bajt tetézi, hogy az USA egyik legnagyobb hitelezője a vezető gazdasági szerepre jó eséllyel törő Kína, ahol az Egyesült Államok papírjaiban eddig fialtatott befektetésekért aggódnak, miközben odahaza, Pekingben is gyülekeznek a viharfelhők. Ha e két kulcsszereplő meggyengül, annak ma még beláthatatlan következményei lennének. Nyilván idővel új államok lépnének a helyükbe, ám az átrendeződés sodorná az egyik krízisből a másikba a világot.

Felelőtlen gazdaságpolitika vezetett volna odáig, hogy ma már Amerikáért is aggódni kell? Részben kétségtelenül. Adósság, avagy hitel nélkül nem tud működni egy gazdaság, ezt Széchenyi óta tudjuk. A könnyen megszerezhető pénz azonban bódulatba ejtett mindenkit. A politikusokat nem érdekelte, hogy ezeket egyszer vissza is kell fizetni, hiszen újabb hitelekkel könnyen ki lehetett váltani a korábbiakat.

A válság áldásos hatása, hogy kijózanító pofonok csattantak el. Megtanultuk, hogy a pénzesőt, ami alá csak oda kell állni egy kalappal, idővel aszályos időszak követi. Megtanultuk?