Dr. Kertész Krisztián a lap február 9-i cikkében (A Nemzeti Banknak kell lépnie!) egy paraméterre szűkíti az ipartalan Magyarorország gazdaságának rendezési tervét, szerinte  "a mai nagyon súlyos gazdasági helyzetre egyszerűen nincs jó költségvetési lépés!", a járulékokkal és adókkal történő bíbelődés helyett "...szinte azonnali megoldást jelenthetne egy radikális kamatcsökkentés (ahogy ezt a külföldi jegybankok is csinálták világszerte)...".

Nem célom a cikkben foglalt javaslatok részletes elemzése, különösen nem a gazdaságnak az inflációval történő javítása, amely számomra olyan gyógymódnak tűnik, mint alkoholistának az első másnapi pohár, itt csak az elemzés szerint a kamatcsökkentés miatt bekövetkező legfontosabb hatás, a forint árfolyamesésének egyetlen következményére hívnám fel a figyelmet.

Egy ország valutájának árfolyama egyensúlyi viszonyok között teljesen közömbös, tehát mindegy hogy pl. egy euró 1, 250, 300 vagy 1000 forint. Az árfolyamnak nem az állandósult, hanem a változó értéke hat a gazdaságra, illetve a gazdaság válasza hat vissza az árfolyam változására. Így, ha a Nemzeti Bank perturbációt hajt végre az árfolyam változását lényegesen befolyásoló kamaton, arról is nyilatkozni kell, milyen lesz a gazdaság szereplőinek válasza, és az új egyensúlyi állapot milyen időbeliséggel és esetleges lengésekkel alakul ki. Mindezt a szerző nem tárgyalja, így aztán az árfolyamgyengülés miatti többletbevételek kalkulációját meglehetős kétellyel kell elfogadnunk.

A szerző a szokásos sztereotípiával él, miszerint egy ország valutájának leértékelése erősíti az exportot, s mivel az importgyengítő hatás takarékosságra ösztönöz, összességében a leértékelés kedvezően hat a gazdaság működésére, az ország bevételeire. Nos, az árfolyamváltozások hatása az export-importra attól függ, hogy az illető termék ára az ország, vagy a külpiac nem változó, külföldi valutájában van meghatározva. Ha az ár a külpiaci valutában meghatározott, az exportért leértékelés esetén több, felértékelés esetén kevesebb hazai valutát kap az exportőr a bankoktól, miközben az ország külföldi valutabevétele változatlan. Ám ha az exporttermék ára a hazai valutában fixált, az exportért kapott hazai valuta mennyisége változatlan, miközben az államnak a külföldi valutából kevesebb bevétele lesz.

Ez utóbbi szituáció nemcsak pl. a gazdaságilag roppant erős USA-val történik meg, hanem a mi kicsi, gazdaságilag gyenge országunkkal is. Amíg tehát az USA számtalan termékének ára a dollár aktális euro vagy jen paritásától függetlenül állandó dollár értékű, és mind az amerikai exportáló cégnek, mind magának az Államoknak lényegében észrevétlen marad az árfolyamváltozás, hisz a pénzügyi tranzakció dollárban történt,  addig a külföldi tulajdonú, export bérmunkát végző magyar vállalatok dolgozóinak munkabére, s ezáltal az állami bevételeket adó járulékok és adók is forintban vannak rögzítve, és mivel a külföldi tulajdonos lényegében csak a munkabért és azok járulékait utalja át a magyarországi bankoknak, így a magyar állam külföldi valutabevétele (euró, dollár) csökken a forint leértekelődésekor. A valutabevétel csökkenés számolható is, ha pl. 50 százalék a bérmunka-export aránya a teljes exporton belül, 10 százalékos árfolyamcsökkenés a valutabeáramlásnak kb. 5 százalék intenzitáscsökkenését idézi elő.

Valójában itt van az óriási kérdés a forint devalválásával. Az ország (és állampolgárai) nem forintban, hanem külföldi valutában van eladósodva. Az árfolyamcsökkenés miatt e valutákból csökken a bevétele, így megválaszolatlan az a kérdés, hogyan is javítja ténylegesen a magyar gazdaság helyzetét a forint leértékelése.