Árnyék a pulpituson
A történelmet ugyebár nem lehet bíróság elé állítani, a törvényszék nem jogosult a történelem feletti ítélkezésre. A történelem persze nemcsak úgy magától létezik – mint objektív, tőlünk független valóság –, hanem emberek, társadalmi csoportok, nemzetek, azok eszméi, szándékai írják, gyúrják, formálják. Országokat, nemzeteket – melyeket egyes állampolgáraikkal azonosítani nem feltétlenül lenne szabad– képtelenség bilincsbe verve megidézni az igazságszolgáltatás elé. Embereket lehet. Sőt elkerülhetetlen. Háborús, el nem évülő, emberiség elleni bűntettek esetében különösen kötelező. Ilyen súlyú bűncselekmények büntetőjogi következményei alól nem mentheti fel az embert az életkora, az idő múlása. Teheti szánalmassá a vádlottat, még a kiszabott büntetést is enyhítheti, mérsékelheti, de ítélkezni kell.
Most Biszku Béla áll (ül) a bíróság előtt. Őt a „puha diktatúra kemény ökleként” írták le sokszor. Vonalas moszkovitának. Hogy ennek az eszmének a szellemében és nevében büntetőjogi szempontból mit tett, áttételesen vagy közvetlenül adott-e lőparancsot, melynek következtében emberek vesztették el életüket, a bizonyítékok értékelése alapján most a bíróság mondja ki és szankcionálja. Jogi eljárásban ez az ő dolga és felelőssége.
Ez a késleltetett per azonban éppen most nem hiányzott senkinek. A Fidesznek sem, bár a párt nyilvánvalóan másképp gondolja. Az igazságszolgáltatásnak pedig pláne nem hiányzott. A bíróság, a törvényszék, a Kúria – mindenekelőtt az ítélkező bírók szakértelme és tisztessége folytán – a gyakorlatban mindmáig a magyar jogállamiság génjeinek hordozója, őrzője maradt. Ítéleteikkel lehetett vitatkozni, nem egyet érteni, esetenként politikai sugallatot is érzékelni a határozatokban, ám ezzel együtt a taláros emberek hihetővé tették: történt bármi is a magyar közéletben és a politikában, bármennyire összemosódtak és kisajátíttattak is a hatalmi ágak, a jog nem szegődött el a politika cselédlányának. Próbálták odacibálni, ráncigálták, fenyegették kemény szóval,megjegyzéseket tettek rá még a parlamentben is, lehet, hogy esetenként megalázták, de valamilyen módon általában kitért, nem adta magát.
A Biszku Béla elleni per kampányidőzítése most mindenképpen az aktuálpolitika árnyékát veti rá a bírói pulpitusra. Ráadásul, a jelenkori hatalmi politika nemcsak Biszkut, de gyakorlatilag az egész, jelzős szerkezetével szólva bukott baloldalt akarja a vádlottak padjára ültetni. A sugallat szerint pedig a radikálisan jobboldali jók – és most nem a valódi áldozatokról beszélek – az igazságtevők, ők a közönség soraiban foglalnak helyet a tárgyalóteremben vagy a folyosón kiabálnak. Isten óvjon olyan népakarattól, melyet Gaudi Nagy Tamás vagy Novák Előd, a Jobbik alelnöke és pártja képvisel. És isten óvjon egy olyan rendszertől is, ahol a szabadságukért tüntetőkre megtorlásként, bűntelenül lövetni lehet. Legalább ebben közmegegyezésre juthatnának a politika szereplői Magyarországon. Igaz, erre a tárgyalóterem sem alkalmas helyszín.