A nagy mellébeszélés-cunamiban majdnem elsikkadt a valódi oktatási reformért küzdő Civil Közoktatási Platform egyik követelése, amely a romákat sújtó iskolai diszkrimináció felszámolását sürgeti. Aligha ok nélkül: a magyar nép évszázadok óta együtt él egy ma már legalább 6-700 ezres roma kisebbséggel, anélkül, hogy bármit tudna róla – ha azt az ismeretanyagot tekintjük tudásnak, amelyet a hazai közoktatási rendszerben tananyagként tanítanak.

Amit pedig a romákról a tankönyveinkből mégis meg lehet tudni, az a megismerés helyett leginkább az előítéletek megerősítését szolgálja. A napokban derült ki, hogy az egyik (csak az egyik?) megyénkben szinte a teljes roma gyerekpopulációt kulturális alapon szegregálták, úgy, hogy a kultúrák közötti különbségeket papíron intelligenciahiányként rögzítették, és az érintetteket „felzárkóztató" osztályokba száműzték.

Minden további okoskodás helyett: a kisebbség és a többség együttélési problémáit a világ egyes részein apartheiddel, azaz fajüldöző elkülönítéssel, más, boldogabb helyeken oktatással, ismeretterjesztéssel és toleranciával kezelik. Az egyikre mondjuk az 1990 előtti Dél-Afrika, a másikra napjaink Ausztráliája az érzékletes példa – mindkettő megmutatja, hogy melyik út működik.

Bárki eldöntheti, hogy az a hazug játék, amit a kormány – a romákkal és a pedagógusokkal is – játszik, vajon az egykori dél-afrikai vagy a mai ausztrál viszonyokhoz visz-e közelebb.