A Négygyerekes Magyar Anya (a továbbiakban: NMA) heveny válás miatt kényszerült svájci hitelt felvenni három évvel ezelőtt. Tudta: három év múlva megkapja a jussát a volt férjétől, addig meg ott egye a fene a kamatokat, legalább lesz hol laknia a négy gyerekével.

Amikor NMA felvette a svájci hitelt, 150 forint körül volt egy frank ára. Idén nyár elején, amikor végre hozzájutott a pénzéhez, kétszáz körül járt, de NMA-t ez olyan nagyon nem érdekelte: szabadulni akart, mindenáron. A család összeadta, amije volt, NMA elindult a bank felé… mire odaért, 220-ra ugrott fel az árfolyam. NMA nem egy kifejezett közgazdász alkat, de a következő hetei a szakcikkek tanulmányozásával és bankárokkal való konzultációval teltek. Előbb mindenki biztos volt, kipukkad a lufi, aztán amikor az árfolyam elhagyta a 230-at (majd a 240-et, 250-et és így tovább), a legnagyobb szaktekintélyek is odanyilatkoztak: ha még egyszer 220-at lát az árfolyamtáblában, rohanjon végtörleszteni.

E hét szerdán NMA úgy találta, a 230 pont jó lesz neki. Az előző napi 250-hez képest ez is remek árfolyamnak tűnt, lejjebb nem akaródzott neki menni, és látott ő már 300 forintos eurót is, amit nagyon nem szeretett volna még egyszer látni. A család kiforgatta a zsebeit, NMA bement a bankba, elindította a végtörlesztést. Nyolc milliót fizetett rá a felvett tizenötre, de úgy érezte, legalább megszabadult.

Péntek délben azt hallotta a rádióban, hogy a Fidesz frakcióvezetője indítványozza: aki végtörlesztésre szánta el magát, 180 forintos árfolyamon tehesse.

A bankban akkortól senki sem vette fel a telefont.

NMA férje berohant az első útjába eső fiókba, ahol megtudta, a végtörlesztés épp befejeződött.

Most érdeklődve várják, hogyan tovább.