A megegyezés hiánya: véres háború
Nos, ami az iszonyatos gázai fejleményeket illeti, a Hamasz ,,harcmodora" valóban minősíthetetlen, ám egyes izraeli források, volt katonák, stb. cikkei is azt sugallják, Izrael nem ártatlan, mert nem vonult ki maradéktalanul Gázából, továbbra is folyt teleplétesítés. És akkor vissza lehet menni odáig, hogy 1967-ben Izrael jogosan foglalta el a biztonságát fenyegető Golánt, ám az egyéb területek megszállása jogtalan és főként esztelen volt, és kiváltképp elfogadhatatlannak tekinthető a telepek létesítése, Ernst Mandl, a IV Internacionálé volt főtitkára ezt jogosan minősítette a palesztin nép elleni éknek.
Az érem másik oldala, hogy az arab világ nem fogadta el a zsidó nép jogát a nekik eladott és általuk felvirágoztatott rossz földekre, s a Hamasz akkor is meg akarná semmisíteni Izraelt, ha a telepek nem léteznének. Mint ahogy kettős mérce érvényesül az elűzéseknél. Izraeliek részben valóban elűztek arabokat, egy részüket viszont a szomszéd államok bújtották föl távozásra, ezenkívül a dolog kölcsönös, az arab országokból is elűztek sok zsidót, őket viszont Izrael nem telepítette le a terrorizmus forrásául szolgáló nyomortelepekbe.
Tehát pro és kontra lehet érvelni, de a megegyezés hiányának egyenlege véres háború, amelyben feltétlenül együttérzést érdemelnek a szenvedő alanyok, zsidók, arabok stb. egyaránt. És a lényeg, lehetne másként is. Közel-keleti gazdasági övezettel, fegyverkezést nagymértékben fölváltó gazdaságfejlesztéssel, megvan hozzá a szakember-gárda és nem hiányoznak a természeti erőforrások sem.
Ehhez talán az arab diktatúrák megdöntésére, illetve Izraelben további demokratizálásra - az arabok, afroázsai zsidók és vendégmunkások teljes egyenjogúságának megteremtésére, az állam és az egyház teljes szétválasztására - lenne szükség.