A kétharmados Fidesz–KDNP-többség a kisebb parlament és az új választási rendszer esetében is kényszerpályára szorította magát. Orbán Viktor még a választások előtt egy saját készítésű tojásrántotta mellett kérdezte végig mindegyikválasztókerületi jelöltjét: tudja-e majd teljes mellszélességgel támogatni a kisebb parlamentet még akkor is, ha az esetleg az ő bőrére is megy.

A jelöltek bólogattak. Az egész parlamentilétszám-lefaragás azonban csakis a cirkusznak, a szavazatmaximalizálásnak szólt jobbról is, balról is. Ezért licitáltak egymásra az „elit” tagjai s nyújtottak be egyazon napon egymással szembe futó választási reformjavaslatot, lövöldöztek minél kisebb parlamenti létszámokkal. De a mostani 386 helyett a kétszáz fős parlamentet így most már muszáj lesz megcsinálni. Benne van az alaptörvényben is.

Az, hogy a kormányerők előbb döntöttek a létszámról és csak azután majd a választási rendszerről, jól mutatja, hogy nem a szisztéma javítása, hanem a választói kegyek megszerzése vezérelte őket. A gombhoz varrják a kabátot. Csak reménykedni lehet, hogy a kabát hordható lesz.

A Fidesz–KDNP javaslata ugyanis az egyéni körzetek számának radikális csökkentésével és így a (még ismeretlen) körzethatárok tágításával csökkenti a képviselők számát, egyben tagadja az egyéni körzetrendszer lényegét, a személyes képviseletet. Ekkora körzetekben ez már illúzió. A terv arányossági mutatója (szaknyelven Loosmore-Hanby indexe) pedig arról árulkodik: a rendszer, ha mérsékelten is, de aránytalan lesz. Az egyfordulós szisztéma (a minta a brit „first past the post”, azaz aki a legtöbbet kapja, az visz mindent) az egyéni mandátumoknál megszünteti a lehetőséget, hogy a második forduló előtt szövetségek köttessenek. Olyan például, amely 1998-ban a Fideszt a kisgazdák segítségével vesztes pozícióból is kormányra segítette.

Nincs persze teljesen arányos választási rendszer, kompromisszumokat kell hozni a kormányozhatóság érdekében. Vészjósló azonban, hogy a Fidesz–KDNP teljesen elutasítja például a kaució- és az ­e-voting rendszereknek még a végiggondolását is, pedig előbbi a kopogtatócédulák korrupciós dagonyáit szüntetné meg, utóbbi a költséges külhoni szavazást könnyítené meg a határon túliak számára is. (Ha már itt tartunk: rendszeralkotó tényező, hogy a határon túli magyaroknak szavazati jogot kell adni, ehhez pedig listás választásra is szükség van. Újabb gomb...) Azt sem tudjuk, hogy a kormányerők milyen alapon rajzolják majd át a választókörzeteket. Azon túl, hogy ahogy akarják, úgy.

Tény, hogy most a veszprémi 6-os körzetben például 26 ezer ember dönt egy mandátumról, míg a Pest megyei 12-esben 74 ezer. Ez tarthatatlan. De azt még nem tudni, hogy az új határokat milyen konzultációkkal, vagy esetleg csak Kubatov-listák alapján rajzolják meg. Az viszont jó lenne, ha legalább egy ilyen becsületbeli ügyben belátná a kormánytöbbség, hogy a kétharmad birtokában sem tilos a konszenzuskeresés.