Bűncselekmény hiányában mentette felmúlt pénteken a Pesti Központi Kerületi Bíróság Juhász Ferenc volt szocialista honvédelmi minisztert és a tárca egykori közigazgatási államtitkárát a hűtlen kezelés vádja alól.

Az MSZP-s politikust Budai Gyula korábbi elszámoltatási kormánybiztos jelentette fel, mert Juhász szerinte áldását adta ahhoz, hogy valódi értékük töredékéért adjanak el negyvennél több szolgálati luxuslakást a minisztérium felső vezetőinek és tábornokainak, s ezzel csaknem nyolcszázmilliós kárt okozott.

Végül azonban csak egy ügyben emeltek vádat: Fapál László egy kori közigazgatási államtitkár zuglói lakása miatt. Kétségtelen persze, lehet vitatkozni azon, erkölcsileg helyeselhető-e, ha bárki a forgalmi érték harmadáért vehet meg egy csaknem 150 négyzetméteres ingatlant, csak ebből nem kellett volna politikát csinálni.

A megoldás roppant egyszerű: ki kéne mondani, hogy „okosba” a hivatásos katonák, a rendőrök, a tűzoltók vagy a parlamenti képviselők sem gazdagodhatnak.

De más ügyekből sem kellett volna politikát csinálni, bár a Fidesz elég nagy lendülettel vágott bele az elszámoltatásba. A büntetőjogot normális országokban azonban nem el- és leszámolásra használják, s azt végképp nem a választási kampányban próbálják bevetni. Ami mellesleg könnyen visszaüthet, mert még kiderül, hogy a „célszemély” a bíróság szerint ártatlan. Vagy ha nem is teljesen, de a terhére rótt vádak nagy része nem áll meg.

Ami azért az elszámoltatónak is kínos lehet.

Kínos, hiszen van itt Hagyó- és Hunvald-per, tábornokper meg Sukoró-ügy, és egyelőre a fi deszes sas csak legyek után kapkod. Például a honvédségi vesztegetési ügyben első fokon a bíró szétcincálta a vádat, az egykori főpolgármester-helyettes esetében ugyancsak összeomlani látszik az ügyészségi koncepció – nokiás dobozról már szó sem esik –, a volt erzsébetvárosi polgármestert meg nem maffia-bűncselekmény, hanem valami pitiáner hivatali visszaélés miatt ítélték el.

De borulhat majd a Sukoró-ügy is, ráadásul a fene tudja, hogyan jövünk ki a meghiúsult beruházás miatt a Washingtonban folyó kártérítési eljárásból.

Tőlünk keletebbre ugyan valamikor egy Visinszkij nevű főügyész szívesen hangoztatta, hogy a jog a politika szolgálóleánya, de mégiscsak szakítani kellene ezzel a szemlélettel. Ha az ügyészség talán nem utasítja is el határozottan a gondolatot, a büntető igazságszolgáltatás egészére egyelőre hiba ekként tekintetni. Kampányidőszakban és azon kívül is. Mert a bíróságok többnyire a maguk útját járják, és ha a vád megalapozatlan, ezt általában nem félnek kimondani.

Más kérdés persze, hogy már azzal egy életre tönkre lehet tenni bárkit, ha – lehetőleg a kormánypárti média asszisztálása mellett – bilincsbe verve hurcolják el. Azután már nagyjából mindegy is, hogy mi lesz a verdikt.

Évek múlva senkit nem érdekel. Ki foglalkozik majd azzal, ha a Hagyó-ügy egyszer jogerősen lezárul? Hacsak jól nem jön az ítélet valamelyik pártnak az akkori kampányban.