'A felnövekvő generációk épülésére'
A Magyar Gárda - olvasható honlapjukon - többek között a következő feladatot tűzte ki maga elé: „Ápolja a magyar kultúrát és történelmünk emlékeit, adja tovább a felnövekvő generációk épülésére." Ez szép és jó mindaddig, amíg őszinte törekvés áll mögötte a valós magyar történelem kutatására, tanítására, és az élő kultúra megőrzésére. Annál veszélyesebb, ha mindez nem kutatást, szakirodalom-olvasást, adatgyűjtést, kultúramegőrzést jelent, hanem egy önmagának kreált történelemről és kultúráról szól. A Magyar Gárda Becsületkódexében jó néhány történelmi csúsztatásra, valótlan tényre lehet bukkanni.
A címer és a zászló
A Gárda címere a négy vörös és négy fehér sávval osztott pajzs, ahol a vörös mezőkben összesen kilenc arany oroszlán lépdel. Az első sorban három, a másodikban is három, azután kettő és végül egy arany oroszlán látható. A Gárda zászlaja pedig négy vörös és négy fehér sávval osztott téglalap, ahol a vörös mezőkben összesen kilenc arany oroszlán lépdel a címer szerinti elrendezésben.
A Gárda így indokolja a címerválasztást: „A címert Imre király (1196-1204) örökítette ránk. Az ő idejében még töretlenül érvényesült a hit, az erő és az akarat szentsége. Amikor öccse, András herceg (aki később II. András néven maga is trónra lépett) fellázadt Imre ellen, és seregével hadba vonult, hogy letaszítsa őt a trónjáról, Imre a csata előtti este, kezében a királyi jogarral egyedül átment öccse táborába, őt kézen fogva kivezette a lázadók elképedt seregéből, miközben fennhangon így kiáltott: 'Most meglátom, ki meri királyi nemzetségből való vérre a kezét emelni!'. Sértetlenül tért vissza elfogott öccsével saját táborába. A király ereje és bátorsága, valamint a nemzetnek a király istentől való szentségébe vetett hite ekkor még megkérdőjelezhetetlen volt Magyarországon. Ezért esett erre a címerre a választás. Továbbá azért, mert az Árpád-sávok Európa legősibb királyi házára, a Turul-dinasztiára emlékeztetnek, a kilenc lépő oroszlán pedig mint fontos örökség, erkölcsi normáink alapját adja."
A leírás több ponton megkérdőjelezhető. Először is Imre király - kinek munkásságát egyébként nem szokták hosszasan tárgyalni a történelemkönyvek - és öccse közti fentebb említett incidenst először csupán egy évtizedekkel későbbi, dalmát forrás említi meg. Így nem lehet teljes bizonysággal hitelt adni annak, hogy Imre király tényleg ily diadalmas győzelmet aratott volna öccse fölött. Az viszont biztos, hogy András, miután Imre elfogta és börtönbe zárta, néhány hónap múlva hívei segítségével megszökött.
A címer leírása sem stimmel: a fennmaradt pajzsokon, pecséteken nem kilenc, hanem csak hét oroszlán szerepel 2-2-2-1-es beosztással Imre címerén. A Gárda által említett éppen a követelőző öcs, a későbbi II. András címere. Az sem egyértelmű, milyen fontos örökségről van szó az oroszlánoknál, és mi ez az erkölcsi örökség. A Gárda bár utóbb kifejti, mit jelképez a kilenc oroszlán, ám történelmi indokot nem ad a jelképekre. A magyar heraldika történetében legalábbis hasonló nem olvasható, mivel éppen Imre volt az, aki legelőször címert használt. Csak az 1200-as években tűnik fel az Árpád-sáv és nem igazán „ősmagyar" vagy „hun" mintára. Az Árpád-sávok valószínűleg spanyol, pontosabban ibériai mintákat követnek. Imre király ugyanis onnan, Aragóniából hozatott magának feleséget. Az aragóniai uralkodók címerében vörös mezőben arany cölöpök láthatók.
Turul-dinasztia
A legmitikusabb a Turul-dinasztia mint Európa legősibb királyi házának említése. Ilyenről nem tud a történettudomány. A Turul-házat általában a vélt hun-magyar rokonság bizonyításához, az Attila-Álmos közötti űr kitöltésére próbálják felállítani a hobbi-történészek. Írásaikban általában Anonymus és Kézai Simon krónikáira hivatkoznak.
A két krónikaíró valóban beszél a hunokról mint a magyarok elődeiről. A hun-történet, mely szerint a magyarok és a hunok közös őstől erednek - és így Árpád is Attilától származik -, Anonymus Gestájában fordul elő először. Anonymus gondolatait Kézai fejleszti tovább Gestájában. Kézai Simon krónikájában az Attilán át Ménrótig (Noé) visszavezetett dinasztiát Turul-nemzetségnek nevezte (de genere Turul). Azonban máshol nem lelhető fel ez az elnevezés, így valószínűleg a krónikaíró a magyar uralkodóház ősiségét, legitimációját kívánta ezzel alátámasztani. A két középkori gesztát nem szabad készpénzék venni, hiszen több évszázad távlatából tekintenek vissza a honfoglalás, sőt még korábbi időkre, ennél fogva történelmi forrásértékük igen csekély. Mind a két krónika a középkori viszonyokat vetíti rá a honfoglalás korára. A közelmúltban többek között Györffy György történész foglalkozott e kérdéskörrel, és Benkő Loránd nyelvész cincálta szét alapos kutatómunkával Anonymus Gestáját, sorra bizonyítva be az ott leírtakról, hogy azok csupán P. mester élénk fantáziájának szüleményei.
Mitikus nemzetfogalom
Felmerülhet a kérdés, hogy minderről miért olyan fontos írni. A Magyar Gárda gyakran karitatív, kulturális szervezetként tünteti föl magát, mely csupán jó érdekeket szolgál. Mégis, ha közelebbről megnézzük azt, amit a múltunkról, a hagyományainkról írnak, tudományosság helyett a megalapozatlan, mitikus nemzetfogalommal találkozunk, amit nem az objektív tények, hanem a szubjektív vélemények jellemeznek. Mindez pedig melegágya a szélsőséges ideológiáknak, az emberi méltóságot sértő cselekedeteknek.
Példákat mindenki tud hozni a történelemből. Éppen ezért szükséges az elferdített nemzeti történelmet hangosan cáfolni, hogy ne adhassák tovább a „felnövekvő generációk épülésére", és a történelem és a kultúra területén is értelmét veszítse a kibontakozóban lévő veszélyes ideológia.
