Az olimpia idején rászoktam kissé az M1 nézésére, ott is ragadtam, esténként azóta oda-odakapcsolok, számítva rá, hogy ömlenek a hírek például Ukrajnából és Ukrajnáról, elvégre ami a szomszédban történik, bizonyára másokat is izgat.

A hírek persze nem ömlenek, a szakértők sem adják egymásnak a mikrofont, megy helyette a véget nem érő, irdatlan és bárgyú gyurcsányolás. Az Összefogás politikusai patás ördögként tűnnek föl, ezt és ezt csinálnák, ha itt meg ott lennének. Mindig beadják a végén a fideszes karzat illetékes bohócát, aki azt ordítja: ezek hülyék, higgye ezt ön is meggyőződéssel. Szánalmas és elkeserítő, hogy a „közmédia” mennyire eltitkolja az emberek elől még azt is, ami a szomszédban történik.

A kifacsart hírgyártásban persze benne van az is, hogy az ország legfontosabb embere, akinek minden itthoni szusszanásáról azonnal be kell számolni, Putyin tenyeréből eszik, így aztán nem teljesen veszélytelen az ukrán helyzet orosz hátterének piszkálása. Erre a kényes műveletre a közszolgálati tévé (és a kijevi eseményeket kezdetben terrorizmusként interpretáló közrádió) nem vállalkozhat, hiszen így érintenie kellene Orbánék Paks okán támadt oroszbarátságát, ez pedig nekik csúszós terep.

Marad az ukrán nyelvtörvény eltörlése miatti felháborodás. Ami persze fontos, Martonyi János is ezért utazott Kijevbe. Ha erre helyezik a hangsúlyt, az teljesen megfelel a kurzusnak. Nem lehet vele bukni. Csak eszembe jut, hogy ha az öreg tévések (Aczél, Baló vagy Benda szintjére utalok) így gondolkodtak volna a romániai forradalom vagy a délszláv háború idején, valószínűleg semmit se tudtunk volna meg időben abból, hogy mi történik a közvetlen szomszédságunkban.

A jobbosan elpártosított, illetve államosított sajtóban ma neves vagy névtelen ellenzéki képviselőjelöltek álbotrányaival meg az őket érintő pártközpontos hazudozással törlik ki a kommunikációs térből a külvilág mégoly fontos eseményeit. Ez így önveszélyes. Mi lesz ennek a vége? Az ország mindent tudni fog Meseházy Attila (így csúfolják az MSZP elnökét mértékadó jobbos honlapokon is!) meg a többi érdemtelen főgonosz ügyeiről. De lövése nem lesz arról, hogy mi történik mondjuk a határ túloldalán.

Fel kellene tenni azt a kérdést is, hogy mennyire kifizetődő, illetve milyen kockázatokkal jár az ország teljes elhülyítése. Még most sem késő belátni, hogy a propagandaközlemények (Magyarország jobban teljesít!) szolgai továbbítása nem lehet a sajtó feladata. Az sem lehet dolga egy közmédiumnak, hogy elképzelt helyzetekben modellálja, mi szörnyűségeket tennének Orbánék ellenfelei, ha véletlenül kormányra kerülnének.

Az pedig, hogy mindezzel eltakarják azt, ami Szimferopolban és egy szomszédos országban történik, katasztrofális és beláthatatlan. Azzal nyugtatni a tájékozatlan országot, hogy Orbán ott van a határon, mindent megold és figyel, nem elég. Vagy ha igen, akkor nem szóltam egy szót sem.

Orbán Viktor helikopterrel a magyar–ukrán határtérségbe indul, hogy ellenőrizze a hatóságok és a közintézmények felkészültségét február 20-án