Egy sor titkosszolgálat tart ezekben a napokban önvizsgálatot. Még Moszkvában is olyan hangok hallatszanak, hogy a KGB-ből lett Szövetségi Biztonsági Szolgálat benézte az ukrajnai eseményeket.

Mit mondjanak akkor Európában, ahol messze nem tudnak annyit a Kijevben zajló folyamatokról? Hiába, a váratlan fordulatok természete, hogy nem számítanak rájuk. Utólag azután hiába rendelnek el dühödt hadgyakorlatokat, vádaskodnak, ünnepelnek vagy csodálkoznak a vérmérséklettől és az érintettség fokától függően a szomszédok, a helyzet mégiscsak az, hogy az utca megdöntött egy amúgy többé-kevésbé demokratikusan megválasztott európai kormányzatot, ami, ha nem is példátlan, Európában legalábbis meglepő.

Már csak abból a szempontból is, hogy milyen kevés ember kellett hozzá, alig 5-10 ezer harcos, harminc-ötvenezer aktív és pár százezer passzív résztvevő. Tanulságos, hogy a hatalomnak csak addig volt esélye velük szemben, amíg nem került elő az éleslőszer. A halottak számának gyarapodásával fordított arányban alakult Viktor Janukovics rendszerének ereje, mígnem teljesen el nem fogyott.

Vagyis nyers erővel még tőlünk keletre sem őrizhetik meg sokáig hatalmukat a népakarattal szembekerülő vezetők, és van, amikor már nem segít se az ukrán Berkuthoz hasonló rohamrendőrség, se a páncélautó. A hadsereg vezetése ugyanis nem kért a politikusok végjátékából, a tábornokok úgy döntöttek, üljön majd más a vádlottak padján.

A kijevi események, akárhogyan forduljanak, biztatóak mindazoknak, akik hisznek a demokráciában. Bebizonyosodott, már megint, hogy nincs semmilyen „keleti” habitus, az emberek mindenütt egyforma dolgokat akarnak: értelmes, békés életet, biztonságot, boldogulást, távlatot. Utálják, ha hülyének nézik és folyamatosan meglopják őket, elveszik a reményt, hogy lehet jobb, méltóbb az életük.

A magyar jobboldal kígyót-békát kiabált annak idején Charles Gatira, amiért szelíden arra figyelmeztetett, hogy elképzelhető nem demokratikus eszközökkel kierőszakolt változás is, ha a hatalom végképp kiiktat minden más lehetőséget. Most itt az adekvát válasz, tessék csak megnézni, mi történt Viktor Janukoviccsal! Talán nem tévedés azt hinni, hogy két szomszédos fővárosban, Moszkvában és Budapesten különösen élénken elemzik, mi vezetett a Majdan kialakulásához és győzelméhez.

Aki akarja, hitegetheti magát azzal, hogy személyesen Soros György, meg általában a nyugati ármány áll minden ukrán tüntető mögött, de ennél okosabb válaszokra lesz szükség ahhoz, hogy a példa ne váljon ragadóssá. A szabad, tisztességes választások rendszerét nem azért találták ki, mert a demokráciában hívő politikusok ne szeretnék a hatalmat és ne akarnák azt minél tovább megtartani. Hanem azért, mert ez garantálja a legjobban a kiegyensúlyozott gazdasági-társadalmi fejlődést. Aki elveszi ezt a lehetőséget, az saját magára nézve is veszélyes.