Megtörtént, amire számítani lehetett: az oroszok által legsűrűbben lakott ukrajnai régió, az autonóm köztársasági státussal rendelkező Krím félsziget lázadni kezdett az új kijevi hatalom ellen. 

Az Oroszországhoz kötődők tömegdemonstrációja és a krími tatárok ellentüntetése után tegnap hajnalban egy a hírek szerint állig felfegyverzett, magát az oroszajkú lakosság önvédelmi erejének nevező csoport elfoglalta a régió parlamentjének és kormányzatának épületét, tovább nehezítve az új kijevi kormányzat amúgy sem könnyű dolgát. A még a saját állásainak kiépítésével elfoglalt és a kijevi Majdanról érkező, az eddigieknél radikálisabb lépéseket sürgető nyomással is küzdő új hatalommal szemben még egy frontot nyitottak az oroszbarát erők.

Mintha – tiltakozó akciókkal, barikádépítéssel és épületfoglalásokkal – a fővárosi Majdant másolva igyekeznének próbára tenni az ország irányítását alig néhány napja átvevő politikusokat, akik most emiatt igen komoly dilemmában lehetnek. A janukovicsi rendfenntartók akcióit mélyen elítélő önmagukkal kerülnének ellentmondásba, sőt egy orosz fegyveres beavatkozást is kockáztatnának, ha erőt bevetve tennének kísérletet a helyzet rendezésére, tárgyalásos megoldásra viszont most kevés esély látszik. Azt sem tudni, mihez kezdenek a krími parlament tegnap – igaz, a fegyveresek által megszállt épületben vitatható körülmények között – elfogadott népszavazási kezdeményezésével, amelynek tétje egyelőre nem az elszakadás, hanem „csak” a nagyobb önállóság. Hiszen még ellenzékiként egyebek közt a szabad véleménynyilvánítás, a népakarat érvényesülésének fontossága mellett álltak ki a mai kijevi kormányerők.

A képet még homályosabbá teszi Moszkva árnyéka: éppen akkor indult meg a krími mozgolódás, amikor az orosz állami duma képviselőinek egy csoportja látogatott oda. A félszigeten belül is különleges státust élvező Szevasztopol az orosz fekete-tengeri flotta bázisa, amire néhány páncélosának közúti „kalandozásaival” emlékeztetett is az ott állomásozó haderő. Mint ahogyan az is fontos tényező, hogy az 1954-ben a Szovjetunión belül az Orosz Föderációtól Ukrajnához csatolt Krímet az orosz közvélemény jelentős része ősi orosz földnek tekinti. Vagyis Vlagyimir Putyin elnök, akinek Ukrajna elvesztése már amúgy is súlyos külpolitikai vereséget jelent, valószínűleg mindent megtesz azért, hogy legalább ebben a régióban megőrizze Moszkva befolyását.

Ráadásul, a szocsi olimpia lezárása után, Oroszország csak most látott hozzá igazán az ukrajnai helyzet kezeléséhez, és tarsolyában még számos – főként gazdasági – eszköz van, amellyel borsot törhet az új hatalom orra alá, sőt az ország helyzetét is megingathatja. És az is legfeljebb csak enyhíthetne a feszültségen, ha a nyugati támogatásra számító kijevi kormányzat nyitna Moszkva felé. A Kreml ugyanis addig aligha lesz hajlandó az érdemi párbeszédre, amíg nem támasztják alá választások az új ukrajnai vezetők legitimitását.