Volna még felirat, amit rendeletileg kellene szabályozni. Kevés, hogy lesz nemzeti dohányzástiltó tábla meg szivárványszínű rezsiboksz a számlákon. Nem szabad itt megállni! Van ennél nagyobb gond is.

A toaletteket például nagyon nehéz megtalálni. Népegészségügyi gondokat okoz, ha sokáig kell visszatartani. Lehetnének egységesek a férfi-nő piktogrammok. Le a bajusz-szoknya, pisilő kisfiú-guggoló kislány kombókkal! Szabályozzuk rendeletileg, hogy mekkorának kell lennie a WC feliratnak! Ne felejtsük meghatározni a betűtípust! Szabályozzuk agyon, és csináljunk belőle üzletet! Van, aki jobban teljesít! Legyen a fogyasztóvédelmi referens mintájára leszoktatási biztos! Legyen feliratügyi referens! Ízlésterrort mindenkinek.

Az egészségügyben bénák! Az itt dolgozó bürokraták tényleg annyira hülyék, hogy még jó bizniszt se tudnak kreálni. Valaki megmagyarázhatná persze az eredeti ötletet: miért kell kiírni lépten-nyomon, hogy az épületben tilos a dohányzás, ha Magyarországon alapvetően csak az utcán meg otthon szabad rágyújtani? Értem én, hogy régen lehetett máshol is. De az 2012 előtt volt. A rendeletet a táblázásról viszont 2013-ban hozták. Akkor már minden dohányos bő egy éve az utcán pöfékelt, megtalálta a kijelölt helyet simán, magától. Na ja: eddig nem olvashatta el senki minden irodaépületben, munkahelyen, vendéglőben, közértben, közintézményben, buszon és megállóban a hivatal önreklámját. Meg a felszólítást arra, hogy jelentsen fel bátran bárkit, mert kimegyünk, és akit csak lehet, megbüntetünk!

A hivatalban felismerték a problematikát: a tacepaókkal van a gond. Biztos azért köpnek a magyar bagósok az ötméteres szabályra meg a buszmegállós tiltásra, mert nem tudják, hogy tilos. Ezért kellett a regula. (Meg a bevételi tervnek is: azért a táblahiányt csak könnyebb felfedezni, mint azt elkapni, aki a tilosban szívott.) Persze nem lehet diszkriminatíve szabályozni, uniós nálunk a konformitás. Mindenhova kell kötelezni. Meg elő kell írni a méretet. Jöttek sorban a minták, a nyelvek, a betűtípusok, az arányok, aztán már csak odafért az a kis önreklám. Meg jött a türelmi idős várakozás, ez tényleg már Európa, csak akkor lett belőle Magyarország, amikor a határidő előtt, egy közlemény nyomán jön rá mindenki, hogy nahát: létezik egy szabály, ami úgy hülyeség, ahogy van. De most már be kéne tartani. Elsejétől mindenképpen. Csak nem megy. A legszomorúbb, hogy ezen a bulin nem is keres senki – legalább, ha valakinek ennyi esze lett volna. De ma nem állnak hegyekben a műanyag táblák és matricák, elő se írták, hogy csak speckó cuccból lehet rendelni a hivatalvezető sógorának unokaöccsétől, hagyták, hogy bárki nyomtassa A4-ben. Tényleg azt gondolták, az a lényeg, hogy a zsáktelepülések körjegyzőségein is olvasható legyen öt nyelven, rossz franciával, de irodalmi orosszal írva, hogy „Tilos a D”. Egy olyan piktogram alatt, amit önmagában is mindenki ért.