Václav Havel több mint egy évtizede buta hangulatként jellemezte azt a társadalmi légkört, amely abból adódott, hogy a cseh átlagpolgár – a posztszocialista országokban élő sorstársaihoz hasonlóan – nem ilyennek képzelte a rendszerváltás utáni állapotokat. Utódai még pontosabb kórismével szolgáltak: Václav Klaus, immár szintén már csak volt államfő szerint hazájában már nem az ideológiai értékrendek, valamint a pártok programjai versengenek, hanem a spin doktorok lózungjai.

Milos Zeman, a mostani köztársasági elnök szerint odáig süllyedt az ország, hogy a polgárok többsége tolvajnak tartja a politikusokat. A hagyományosnak nevezhető pártok iránti növekvő bizalmatlanságot leginkább üzletemberek igyekeznek kihasználni. Mindannyian a korrupció elleni kérlelhetetlen harcot és a közállapotok gyökeres megváltoztatását ígérik. Négy éve az addig alig ismert Közügyek pártjának (VV) szirénhangjaitól elkábulva félmillióan voksoltak rájuk, s így már az első nekifutásra kormánypárttá avanzsáltak. Rövidesen megfeledkeztek azonban nemes céljaikról, és látványosan összekaptak a jól jövedelmező állami tisztségeken – bukás lett a vége.

A „buta” hangulatot lovagolta meg két éve Andrej Babis milliárdos is. Először az Elégedetlen Polgárok Szövetsége (ANO) civil szervezetet alapította meg: ingyenes hetilapjában toborozta a híveket főleg azzal, hogy Csehországban a harácsoló és locsogó politikusok, valamint a keményen melózó vállalkozók között kibékíthetetlen érdekcsata zajlik, amelynek csak úgy lehet véget vetni, ha ők, a technokraták kerülnek felelős állami pozíciókba is. Híveinek száma gyorsan nőtt, ezért párttá szervezte mozgalmát, médiabirodalmat is vásárolt, és az ANO a tavaly novemberi előrehozott voksolásokon azonnal a második lett. Babis pedig pénzügyminiszter. Lemondott ugyan az általa alapított Agrofert Holding vezérigazgatói posztjáról, de megtarthatta legalább ötmilliárd eurót érő birodalmának tulajdonjogát.

Politikai vetélytársai szerint így csak addig nem áll fenn vele kapcsolatban totális összeférhetetlenség, ameddig a mosdóban tartózkodik. Mások elképzelhetetlennek tartják, hogy éppen a kecske – bármennyire jóllakottnak tünteti is fel magát – gondoskodna önzetlenül a káposztaőrzésről. Politológusok pedig azt vetik a szemére, hogy az általa felsőbbrendűnek tartott technokraták ugyancsak manipulált kvázi polgárokká zülleszthetik a pártok és eszmék demokratikus versengését – elvben – szavatoló szuverén személyeket.

Andrej Babis e hangzavarban kitartóan a törvénytelenül kidobott vagy elsíbolt milliárdok visszatartását, a pazarló állam megszüntetését ígéri. Ha fogadkozása valóra válik, akkor Milos Zeman – ironikus ígérete szerint – személyesen Nobel-díjra javasolja őt. Ha csődöt mond, akkor az ANO is egyszer használatos pártként tűnik el. Ő viszont milliárdos marad, hiszen nem a saját vagyonát viszi vásárra. Legfeljebb a szakmai és morális tekintélyét.