Nagy az igény a rasszizmus álcázására is meg a rasszizmusra mint védővádra is. Ha ciki mocskolni a zsidókat, mocskold Izraelt, mindenki érteni fogja. Ha nincsenek jó érveid az Izraelt érő kritikák ellen, fogd rá a kritikusokra, hogy antiszemiták. Mindkét módszer működik, és a hazug egészet fedő részigazságaikkal egymást erősítik. Mindkettőt nyájszellemű elkötelezettségek táplálják. Csak azok látnak át rajtuk, akik ettől a nyájszellemtől függetleníteni tudják magukat, és a szellemi restség nem gátolja meg őket abban, hogy befogadjanak olyan „bonyolult” tényállásokat, miszerint: antiszemitizmust álcázó kritika is lehet tárgyszerű, tárgyszerű kritika is álcázhat antiszemitizmust.

Netanjahu kormányfő épp a minap antiszemitázott le mindenkit, aki Izrael megszállási és telepítési politikája ellen tiltakozik, és „a zsidók” elleni náci bojkottal azonosította az Izraellel szembeni bojkottot. Egyben uszítóként bélyegezte meg en bloc „a palesztinokat”, akiknek „kulturálisan meg kell változniuk”. Nem zavarta, hogy a palesztinok és politikusaik jelentős része (például maga Abbasz) élesen ellenzi a bojkott mozgalmat.

Netanjahu „pragmatikus” politikus. Nem arra törekszik, hogy minél többen követni tudják az összetett igazságokat, hanem arra, hogy kihasználja a primitív balítéletek és indulatok tömegerejét. Minden „pragmatikus” politikus arra épít, hogy az egyszerű hazugságokat sokkal könnyebb eladni, mint az összetett igazságokat. Az antiszemitizmus történelmi és vallási okokból globálisabb és összetettebb jelenség a többi anti-izmusnál, miként az ellene folytatott harc is az, de az állam azonosítása nemzeti, származási, vallási közösségekkel: fölöttébb elterjedt séma.

Működik így is, úgy is. Anti-izmusok álcázásaként is, és állami politikák ellen irányuló kritikák megbélyegzéseként, tárgyszerű kezelésük elszabotálásaként is. Nemrég Miklós Gábor szögezte le ehelyt, hogy „nem ruszofób az, aki bírálja a mai orosz hatalmat. Nálunk Orbánék hazudják, hogy a politikájukat bírálók Magyarországot támadják”. Izraelben meg Netanjahuék.

Igen, ezek ugyanazok a hazugságok. Az államhatalmakat gyalázó rasszisták és a kritikusaikat lerasszistázó hatalmak ugyanazt teszik. Azonosítják egy adott állam adott politikai kurzusát egy nemzeti, származási, vallási közösséggel. Miközben ez a politika nem feltétlenül esik egybe az állampolgári közösség választásával, az állampolgári közösség nem esik egybe nemzeti, származási, vallási közösségekkel, s ezek a közösségek nem választanak egységesen, mindig megosztottak, amikor szabadon választhatnak. Az azonosítás tehát mindig hazugság.

Magyarország nem „a magyarok” állama, Oroszország nem „az oroszoké”, Románia nem „a románoké”. Izrael pedig nem „a zsidóké”. Nem is lehet az kirekesztés (Izrael sok nem zsidó polgárának leminősítése) és berekesztés (más országok zsidó polgárainak képviseletére és lojalitására támasztott alaptalan igény) nélkül. Netanjahu azt mondta „a palesztinokról”, hogy „elutasítják Izrael zsidó államként történő elismerését”. Ez „a” palesztinokra nem igaz. De rám például igen. Úgyhogy antinacionalista, tehát anticionista zsidó létemre, külön Netanjahu számára leszek én inkább palesztin.