Ha végre elkészülne a hiánypótló lista, amely a demokratikus politikai kultúrát legsikeresebben rongáló szervezeteket rangsorolja, akkor a Civil Összefogás Fórum újabb győzelemnek örülhetne, azok után, hogy már annyiszor megvédte Magyarország szuverenitását a nemzeti diavetítővel vászonra küldött meseszörnyektől.

A diadal idehaza mindenképp a bravúr kategóriájába sorolható, mert megannyi klasszis vesz részt a vetélkedőben. Köztük azok a pártok, amelyek a korrupció fejlődéstörténetének megkerülhetetlen szereplői. Ám bármilyen erős is a mezőny, a CÖF kiragyog a sorból.

Ezt igazolja aktuális produkciója is. A „cég”, amelynek néhány akcióját innovációként fogadták volna az MSZMP agitációs részlegében dolgozó káderek is, gyorsabban reagált Simon Gábor baloldali jelmezben elkövetett visszataszító negyedmilliárdos ügyére, mint Orbán Viktor a hajrában esett felcsúti gólra. A méltán hírnevet szerzett bohóc a korábbi MSZP-s politikus, Gyurcsány Ferenc és Mesterházy Attila társaságában tűnik fel, s a poszter azt üzeni az érdeklődő közönségnek: a társulat nem érdemel több esélyt.

A team azonnal reagált a helyzetre, ami jelzi, nincs fontosabb dolga ma egy úgynevezett civil szervezetnek, mint kampányát a napi politikai ügyekhez igazítani. Az pedig már az illetékesek munkabírását dicséri, hogy mindemellett maradt erejük egy sajtóközlemény megfogalmazására, amelyet azért írtak, mert az MSZP – értesüléseik szerint – CÖF-öt támadó szóróanyaggal jelentkezik. A dokumentum rögzíti: a szocialista párt minden korábbinál mélyebbre süllyed, hiszen a választási harcban még sohasem fordult elő, hogy egy párt civil közösségre és ezzel a választópolgárokra támadt.

Most arra az apróságra nem térnénk ki, hogy az őszödi beszéd és a paksi atombiznisz kritikusainak egyaránt más véleménye van arról, támadt-e korábban párt választópolgárra. Indokoltabb ugyanis arra koncentrálni, hogy a CÖF nevű mókatársaság úgy tiltakozik egy közéleti ügyeskedéssel karriert építő figura valóban gusztustalan ügye miatt, hogy közben létezésével ünnepli az átláthatatlanságot és a mocskos kampányfinanszírozást. Mindazt, ami miatt az emberek megundorodtak a politikától, s jobban bíznak egy áfacsalóba ojtott, pályaudvaron rendelő valutaváltóban, mint egy átlagos miniszterben. Merthogy a CÖF néhány „simongábornyi” pénzt alighanem elkölt a Fideszt támogató kampányára, s nem tudni, honnan kerülnek a forintok az újabb és újabb mutatványokra.

Persze a hallgatás módfelett indokolt, hiszen a CÖF ezzel legalább bevallja: nem szeretne egyebet, mint fenntartani azt az elitet, amelynek elsődleges célja a közjó tagadásának képviselete, s az állam zárt körű részvénytársaságként való működtetésének tökéletesítése. Ez a projekt sikeres, s ezt szépen illusztrálja, miféle figurák és pszeudocivilek kapnak főszerepet benne: személyük garancia arra, hogy az ország bohócbirodalommá alakítása zökkenőmentesen zajlik.

Egészen addig biztosan, amíg van békemenet, amelyik megvédi.

Néhány „simongábornyi” pénz a kampányra is elmegy