Csak meg kellene keresnem azt az idegenvezetőt, aki még a nyolcvanas évek közepén egy hivatalos japán küldöttségnek buszról mutatta meg Pápa városát. Odaértek a szovjet laktanyához, amelynek udvarán kötélen száradó szakadt gatyák, szemét mindenütt, egy belső viskó előtt valaki sebesen harmonikázott, ketten-hárman énekeltek, mintha be lettek volna rúgva. A pápaiak tudták, hogy ilyenkor verték odabenn a kiskatonákat, a muzsika az ő ordításukat nyomta el. Az idegenvezető – igaz, nem a mikrofonba – a laktanya felé bökve annyit mondott az apró fényképezőgépet és filmfelvevőt szorongató japánoknak: az ott, kérem, nem Európa. Az ott, kérem, Ázsia.

Ázsia és Európa sokféle van. Önmagában a földrajzi térség nem értékminőség, de szokásrend, kultúra, gondolkodásmód, gyakorlat. És valamilyen fejlettségi szintje, állapota például a demokráciának. A magyarok még ma is elsősorban a nyugat-európai országokkal szimpatizálnak. A Psyma Hungary most közzétett, tavaly novemberi felmérése azt mutatja, hogy a rokonszenvek és az ellenszenvek mentén kirajzolódik egy erőteljes nyugati–keleti választóvonal.

Ausztriát, Nagy-Britanniát, Németországot és Svájcot nagyon kedvelik a magyar emberek. Az Egyesült Államok a középmezőnyben foglal helyet, de jóval közelebb áll a magyarok szívéhez, mint a keleti térség államai. Oroszország és Kína megítélése lényegesen kedvezőtlenebb, a Psyma reprezentatív kutatása értelmében az utolsó harmadban vannak.

Magyarországon tehát most is nyugatosodni vágyunk, miközben menetrend szerint és komolyabb társadalmi ellenállás nélkül keletiesedünk. A demokrácia, a jogállamiság felfogásában és gyakorlatában, de egyre inkább a gazdaságfilozófiában is. Vannak történelmi pillanatok, amikor egy nemzet érdemben, nyíltan és békésen dönthet arról, melyik partot választja kikötőnek. A jelek szerint Magyarország vakhittel rábízta a választást a magabiztos kapitányra.

Róla pedig tudjuk, hogy mostanában mely földrészt nézte ki magának karcos távcsövén. Egy olyan országban, amely 1989-ben még az általa szóban – ma már látjuk, hogy érzelmekben nem feltétlenül – megtagadott szocialista gazdaság helyett a piacgazdaságra szavazott az emberek nagy többsége, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium jelenlegi államtitkára közfelháborodás okozása nélkül kijelentheti a 444.hu portálnak: a verseny helyett ő a kipróbált emberek mögötti érzelmi egységben hisz, mert úgy tapasztalja, a magyar gazdaságban sem jött be a verseny.

Oda tartunk tehát, ahol a párt alkotta kormány pórázon tereli a gazdaságot, az egészségügyet, az egyen oktatást, ahol nem valódi verseny árán, hanem mesterséges megtermékenyítéssel új gazdasági elit születik, ahol a tekintély megfellebbezhetetlen, s ahol a korrupció az ország működésének elengedhetetlen, betervezett része. S miközben a keleti partok felé úszik az elszabadult hajó, szól a magyar nóta, hogy ne hallja a külvilág: odabenn valakit vernek. S az a szívszorító, hogy nem bennünket mások, hanem mi önmagunkat.