Révész Sándor: Ön rész, ön nem rész
A bukott „tervgazdálkodás” híveinek jelszava a profit és az árak minimalizálása, az értelmes kormányzatoké pedig a minél több szereplős, élesebb és tisztább verseny s a hatékonyság. A szocializmusban a garantáltan haszontalan szolgáltatók fillérekért adták az energiát, amit elképesztően pocsék hatékonysággal használtak fel a háztartások, az életszínvonal pedig éppoly alacsony volt, mint a rezsiköltség.
A Fidesz vezetői húsz-egynéhány évvel ezelőtt még elég fiatalok és liberálisok voltak ahhoz, hogy ezt tudják, most pedig már elég öregek és bolsevisták ahhoz, hogy ne tudják. Ennek megfelelően irdatlanul sok pénzt költenek az adónkból az energiapiac lerombolására, az általuk megfojtott közműszolgáltatók megvásárlására, hogy a továbbiakban az adónkból fizethessük azok veszteségeit is. Annál kevesebbet, elődeiknél sokkal kevesebbet költenek az energia hatékonyabb fölhasználására, holott abban – épp a „tervgazdálkodás” örökségeként – hatalmas lehetőségek lennének. Azt a keveset is úgy költik, hogy minél gazdagabb a polgár, annál jobb eséllyel részesülhessen belőle.
2012 nyarán fűtéskorszerűsítési pályázatot hirdetett az NFM. Csak azok pályázhattak, akik családi házban vagy legfeljebb négylakásos társasházban laknak, és amúgy is volna pénzük kazáncserére. Ki tudják perkálni a hatvanszázalékos önrészt, és meg tudják előlegezni a negyvenszázalékos támogatást. Panelprolik és a kevésbé tehetősek egyéb kategóriái kizárva. Kedvezményes kölcsönről szó sem lehet.
A nyomorúságos egymilliárdos keret egy hét alatt kimerült. Az 1068 jómódú nyertes pályázóhoz hozzávágtak közel egy-egymillió forintot. Ha már annyival többet nyertek a rezsicsökkentéssel, mint a kevésbé jómódúak, hadd legyenek ők, akik még többet nyerhetnek, hadd legyenek értékesebbek az amúgy is értékesebb lakóingatlanok.
A Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) elemezte a pályázat eredményét, és kimutatta, hogy a támogatásból egy XII. kerületi polgárra a budapesti átlag négyszerese jutott. Ebben a kerületben a legmagasabb az egy adófizetőre jutó jövedelem. Több mint hetven százalékkal magasabb, mint például nálunk, Pesterzsébeten.
Van olyan szerény nyugdíjból élő rokonom, aki nagy bajban lenne, ha a panelfelújítás még a fülkeforradalom előtt nem csökkentette volna a töredékére a fűtésköltségét. Sokkal többet nyert azzal, mint a rezsicsökkentéssel. Amikor az ingatlanpiac olyan borzasztó, amilyen, amikor a magyar munkavállaló olyan kevéssé mobil, amennyire, éppen arra lenne a legnagyobb szükség, hogy a hatalmas panellakásállomány minél nagyobb részét korszerűsítsék, hogy ne legyenek eladhatatlanok és fenntarthatatlanok az irdatlan rezsiköltségek miatt.
Bajnai Gordon legutóbb ezt nyilatkozta a lapunknak: „Mi egy olyan beruházási programot indítunk el, amelynek eredményeként átlagosan harminc százalékkal csökken majd egy magyar család fűtési költsége. Ezekért a hatékonyságnövelő beruházásokért pedig egy fillér önrészt sem kell fizetnie a családoknak, a programot állami és uniós forrásból finanszírozzuk. (...) Dolgozunk azon, hogy a keveset fogyasztók mindehhez jelentős árengedményt kapjanak, és így nem azoknak kedveznénk, akik az úszómedencéjüket fűtik az olcsóbb energiával.” Hajrá! Csak azt nem értem, miért kellene a tehetősebbeket az önrésztől megóvni.
