Aki a mi törzsünkbe tartozik, ahhoz a sírig hűek vagyunk. Az ellenfél a halálon túl is ellenség. E mentalitás magyarázza Orbán Viktor gesztusát, amellyel a ciklusát megalapozó alaptörvényt megköszönte évértékelőjében valakinek, akinek köze nem volt az egészhez, de mert leverték a babérkoszorút a fejéről, oda glóriát kell rajzolni alkalmas pillanatokban. Ezért hát, hála néked Schmitt Pál az alaptörvényért, mondta Orbán és ezzel elárulta, hogyan kell érteni mindent, amit mond.

Nem értelemszerűen, hanem rituálisan. Éppen az az értelme, hogy értelmen túli. Schmitt történetesen húsvéthétfőn írt alá 2011-ben, de ha ez kellett ahhoz, hogy a választások egyéves évfordulóját így ünnepelje, hát megtette. Ő is a rítusba kapaszkodott. „Mint a földbe vetett mag várja, hogy rendelt idejében szárba szökkenhessen”, olyan ez az alaptörvény, tört ki belőle spontán módon az aláírás után. Szökött.

Próbáljuk minden orbáni évértékelőben keresni az értelmet, a logikát, az üzenetet, és többnyire nem találjuk. Rögzíthetjük, hogy nincs benne szó programról, csak küldetésről, nem említi a demokráciát, a szegényeket, soha az árat, amit bármiért is fizetni kell. Mert nem ez számít. Csakis az összetartozás szertartása. Ezt mutatják a kora délután mélysötét öltönyt húzó férfiak, a különlegesen választékosan öltözött nők, akiknek nyilvánvalóan az a fontos, hogy ott legyenek, mint az Operában, és nem feltétlenül az, hogy mi lesz szegény Liuval, miközben Kalaf küzd a királynő kegyeiért.

Nem volt ez mindig így. Nem kell az 1989-es Hősök terére visszamenni, hogy ezt belássuk, mert még 2006-ban a Syma-csarnokban is pulóveres fiatalembert és ifjú hölgyet ültettek Orbán színpadára, de a kiemelt statisztéria érettebb tagjai is hétköznapi öltözetet viseltek. Nem jött be. Azóta tekinti önmagát ünnepnek a Fidesz és elnöke. Az ünnepet ünnepeljük, nem az értelmét keressük.

Bár lenne ok arra, hogy emlékezzenek, mit köszönhetnek akár Schmitt Pálnak is. Azt például, hogy könnyű kézzel aláírta 194 bíró felmentését, mikor pártja lenyomta a nyugdíjba vonulási határidőt 62 évre. Nincs az a testület a magyar Alkotmánybíróságtól az Európai Bíróságig, amely ne mondta volna ki, hogy mindez nemcsak törvénytelen, de mélyen sérti a legalapvetőbb jogállami elveket. Schmitt aláírta, jár érte a hála.

A művet pedig folytatják. Lázár János a napokban közölte, a kormány még nem döntötte el, hogy az önkormányzatokra vagy a majdani megyei földbizottságokra bízza-e földkérdésekben a másodfokú döntést. Egyben biztos, hogy bármelyik jobb, mint a bíróságok, mert ezek a Miniszterelnökséget vezető államtitkár szerint csak jogot szolgáltatnak, nem igazságot. Így, általánosságban. Ám jogállamban minden komoly vitát a bíróság dönt el. A jog alapján. Igazság ugyanis annyi van, ahány fontos érdek. Ha nem a bíróság dönt, akkor a hatalmi pozíció. Ezért vagy jogállam van, vagy önkény. A hatalom pedig, ha a jogra nem akar támaszkodni, ritualizálja uralmát. Ezért is a köszönet Schmitt Pálnak.