A dolgok pillanatnyi állása szerint négyévente parlamenti választást tartanak Magyarországon. Van idő a felkészülésre.

A megfelelő tapasztalat is megvan, hiszen a rendszerváltozás óta hatszor sikerült az erre hivatott szakembereknek a szavazással járó feladatokat megoldaniuk. Mondhatnánk tehát, nem kell kitalálni semmit, de a kétharmad másként gondolta. Fenekestül forgatta fel a rendszert, legutoljára a választási eljárásról szóló törvényt. Az tavaly áprilisban lépett hatályba, de 2013 decemberéig több mint kétszáz ponton belenyúltak. A kampányszabályokat pedig még a választás kitűzését megelőző napon is módosították. Átgondolt jogalkotás.

A szakapparátust hol egyik, hol másik minisztériumhoz csapták, ennek ellenére egészen jól működött a szervezet. A Fidesznek ez sem tetszett, és létrehozták az önálló Nemzeti Választási Irodát. Természetesen új emberekkel.

Ráadásul 2010 óta a választások lebonyolításában kulcsszerepet játszó önkormányzati jegyzők jelentős része is kicserélődött.

Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy az Egyesült Államokban élő magyarok egy részét félretájékoztatták. Azt közölték velük, hogy április 6-án adhatják le voksukat a három külképviseleten, miközben ott az időeltolódás miatt egy nappal korábban szavaznak. Volt más gikszer is: az Angliában postázott tájékoztatókban a londoni szavazókör címét írták el. Most hétfőn meg kiderült, hogy nem sikerült a baloldali összefogás számára nyomtatott aláírásgyűjtő lapon a jelölő szervezeteket a pártok által kért sorrendben feltüntetni.

Ezek egyenként apróságok. Jelentéktelen bakik. Ám ha előfordulhatnak efféle slendriánságok, mit gondoljunk majd, amikor a választás eredményét állapítják meg?