Kezdek aggódni a Fideszért, nehogy a végén még ágynak döntse az igyekezet, amellyel a magyar baloldalért aggódik. Navracsics Tibor szerint a baloldalon megtört a megújulás politikája, s persze hogy Gyurcsány Ferenc miatt, aki minden látszat ellenére, valójában vezeti az összefogás listáját, tematizálja a baloldali beszédet. Kövér László az okot is tudja: a DK elnöke „valamilyen eszközökkel” rákényszerítette Mesterházy Attilát és Bajnai Gordont az együttműködésre. Rogán Antal csaknem pánikba esik, amikor szembesül a valódi alternatívát nyújtó baloldal hiányával. Sajnálja is rendesen Mesterházy Attilát, mert három és fél évet szánt minderre, aztán meg „feliratkozott az őszödi listára”. Mi mással, mint hogy bevette Gyurcsányt az összefogásba.

Gulyás Gergely messzebb pillant a horizonton: a baloldalnak le kell ráznia magáról azt az értelmiségi réteget, amely újból és újból a saját hazájára támad. A láncok levetésére persze csak 2014 – a Fidesz újabb győzelme – után nyílhat lehetőség, hiszen jelenleg ez a szűk elit határozza meg a „roncskoalíció” összetételét. S akkor nyilván az ugyancsak a szocialisták miatt aggódó cöfös-fideszes értelmiséget kellene a nyakába vennie…

Aggódik hát a Fidesz a szocialistákért, mert végleg veszni látja a lehetőséget, hogy – akár a vereség biztos tudatában, de – egyedül induljanak a választásokon, hogy aztán a következő négy évben mint egyetlen jelentős „parlamenti” ellenzék végleg belesimuljanak a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. Az aggódó fejfájást persze valójában nem az MSZP okozza, hanem a vele szövetséges baloldali-liberális-konzervatív-zöld koalíció, amelynek legyenek bármily belső vitái, az orbáni rendszer egésze ellen állt össze. Gyurcsány, Bajnai, Fodor, Bokros, legfőképpen pedig minden olyan gondolat miatt aggódnak, amely legalább abban egyetért, hogy az ország jövője a parlamentáris demokráciában, a polgári értékelvekben, a szociális piacgazdaságban van.

A Fidesz alighanem kezdi érezni: ezzel szemben kevés lehet a rezsiharc hazugsága, több mondanivaló meg nem nagyon akad az elmúlt négy évről. Kezdi érezni, hogy az összefogás tényleg veszélyes lehet nemcsak a választási győzelemre, hanem az egész orbáni rendszerre. Már ha meg tudja értetni a nemzettel, hogy áprilisban nem egyszerűen kormányváltásról, nem bal- és jobboldalról, hanem arról kell döntenie: a Nyugattal szövetséges demokráciában vagy a Kelet felé forduló tekintélyuralmi rezsimben akar-e élni. És: a „roncskoalíció” veszélyes maradhat akkor is, ha nem győz, ámde erős parlamenti képviselettel, rendszerellenes „népfrontként” túléli 2014 tavaszát.

Amúgy az áprilisi választások után összeülő Házban a még 1990-es, első szabadon választott parlamentből minden bizonnyal már csak Orbán Viktor, Kövér László, Kósa Lajos, Németh Zsolt és Varga Mihály kezdi meg a 2018-ig tartó ciklust. Jut eszembe: az országnak tényleg nagyon nagy szüksége volna egy megújult jobbközép pártra.