Amikor valaki nyilvánosan nyilatkozatokat tesz arról, hogy szereti vagy gyűlöli valamely nemzet, vallás tagjait, borzongani kezdek. Már hallottam magyar politikustól kikérni magának, hogy antiszemitizmussal, cigányellenességgel vádolják, mivel neki vannak zsidó és roma barátai is. Jugoszláviában hallottam vagy harminc éve egy vajdasági szerbről, aki kijelentette, két dolgot nem visel el: a nacionalizmust és a magyarokat! Most meg vita kezdődik a hazai ruszofóbiáról, különösen annak baloldali változatáról. Egy a lapunkban megjelent írás szerint Paks váltotta ki a riadót: az oroszok már a spájzban vannak! És hogy ez oroszellenesség. Szvák Gyula professzor saját honlapján is óv Vlagyimir Putyin démonizálásától, miközben megengedi, hogy az oroszországi politikai rezsim nem példakép.

Paks azért is jó, mert leleplezi, hogy mennyire primitív is volt eddig a magyar jobboldal (Fidesz) viszonya az orosz világhoz. Nem tudják, s feltehetően nem is akarják az orosz nyelvet, irodalmat, kultúrát s az erre rátelepedett rezsimeket elkülönítve szemlélni. Országunk szerencséje, hogy az orosz irodalom nem tűnt el a könyvesboltokból, hogy az orosz zenének, zenészeknek masszív rajongótáboruk van, s tanítanak itt-ott oroszul.

A jobboldal húsz évig gyalázta az oroszokat általában. Eközben a baloldali kormányok legfeljebb arra voltak képesek, hogy híveiket jó üzletekre biztassák. A viszony instrumentális volt jobb- és baloldalon, mivel kizárólag (üzleti) érdekekről és nem értékekről szólt. A Fidesz kezdetleges oroszellenes uszítása politikai érdek volt, ahogy az is, hogy előrántották most az oroszbarátság zászlaját, s kitűzték rá szegény Lev Tolsztojt. A társadalom persze nem olyan ostoba, mint ahogy a politikusai szeretnék: az oroszokhoz való viszony összetett, sok rokonszenvező elem van benne. Az, hogy Orbánnak milyen megfontolás alapján lett Putyin elnök a barátja, kevéssé érdekes. Ők jól megvannak egymással, világaik illeszkednek, eszmeiségük nem távoli.

Amit (tévesen) oroszellenességnek neveznének, az a putyini (orbáni) demokráciadeficit elutasítása. Az orosz politikai kultúra elutasítása, benne az államegyháziság és államideológia elutasítása. Nem ruszofób az, aki bírálja a mai orosz hatalmat. Nálunk Orbánék hazudják, hogy a politikájukat bírálók Magyarországot támadják. Ott: a jóindulatú kritika külföldről és belföldről is az oroszországi politikai állapotokat, a társadalmi valóságot érinti. A téli olimpiáról megírták, hogy az eddigi legkorruptabb ilyen rendezvény. Ez is ruszofóbia lenne?

Az orosz önkényuralom évszázadai rajta hagyták nyomukat az orosz mentalitáson. De aki ebből arra következtet, hogy ez az oroszoknak nagyon jó, és nem is akarhatják a szabadságot, az az igazi oroszgyűlölő. Ha a szabadságnélküliség lenne az oroszoknak az ideális, akkor a legjobb orosz elmék nem külföldön szereznének Nobel-díjakat, akkor az orosz technológiát csodálná a világ. Mert szellemi kapacitás, tudomány van ott bőven, de a rendszer, amelyet most Putyin testesít meg, valahogy nem kedvez ennek. Putyin nem Oroszország, csak a terméke egy korábbi (szovjet) kornak, amely nem szűnt meg, csak díszleteket cserélt. Most olyan törvényt hozat, hogy büntethető legyen, aki rosszat ír, mond a szovjet viszonyokról, a sztálinizmusról.

Mindennek kevés köze van Pakshoz.