Varga Mihály gazdasági miniszter – bár korábban ígéretet tett rá – nem vitte be a parlament utolsó ülésnapján a honatyák elé a paksi paktumhoz kapcsolódó hitelmegállapodást. Hogy olcsó lesz-e a paksi áram, arra nézve továbbra is csak remények és ígéretek állnak szemben vázlatos, de a drágaságot bizonyító kalkulációkkal. A kormány minden erővel igyekszik megakadályozni, hogy az Országgyűlés és a közvélemény a kérdést egyértelműen eldöntő információkhoz jusson – a számok azt valószínűsítik, hogy nem véletlenül.

A két új, 1000 megawattos paksi blokk – amennyiben hihetünk a kormányzati állításoknak – nettó áron, az elengedhetetlen csatlakozó beruházások (és a hulladékkezelésnek az építéssel összemérhető költségei) nélkül, 3600 milliárd forintba kerül majd. Egy megawattnyi áramtermelő kapacitást tehát 1,8 milliárd forintért veszünk, ebből kellene kitermelni – Orbán Viktor magyarázata szerint – a térség legolcsóbb áramárát, illetve a hosszú távú rezsicsökkentést.

Az a gyanúnk, hogy a miniszterelnök saját korábbi, nagyon határozott állításával szemben („ha az ország pénzéről van szó, rossz üzletet nem kötök”) alaposan elszámította magát. A legutóbbi idők magyarországi megújulóenergia-beruházásai egységnyi energiatermelő kapacitására vetítve mind-mind szignifikánsan (olykor egy teljes nagyságrenddel) olcsóbbak voltak, mint amennyiből ő atomerőművet vett nekünk az oroszoktól.

A 2013 novemberében átadott pécsi biomassza-erőmű esetében 340 millió forintért, a mosonszolnoki szélerőműtől mindössze 187 millióért – a most körvonalazódó paksi ár alig egytizedéért! –, a szegedi naperőműtől (amelyet meglehetősen furcsa körülmények között, a legdrágább árajánlattal építhetett meg az Orbán vejét is az igazgatósági tagjai között tudó egykori Közgép-leánycég) 900 millióért kapott a befektető és/vagy az ország egy megawattnyi kapacitást, azaz ezek az összegek állnak szemben a Paks II.-nél minimálisan szükséges 1,8 milliárddal.

A fenti adatok azt bizonyítják, hogy a magyar miniszterelnök bűnrossz üzletet kötött Putyinnal. Mert igaz ugyan, hogy a nap nem süt ránk állandóan, és a szél sem fúj mindig, de biomasszából és geotermikus energiából kimeríthetetlenek a készleteink, és még az Orbán-kormány energiastratégiája szerint sem az egyetlen telephelyen megduplázott atomerőmű, hanem a sokféle energiaforrásra alapozó decentralizált energiarendszer garantálja a legbiztonságosabb energiaellátást.

Ráadásul forint-fillérre végigszámolt forgatókönyvek vannak – nemcsak a Greenpeace-től, hanem a Corvinus egyetem energiagazdasági kutatóközpontjától és az erősen kormányközeli Századvégtől is – arról, hogy a Paks II. kényelmesen kiváltható lenne megújulókkal és energiahatékonyság-növeléssel. Vagyis nagyon drágán vásároltunk egy nagy környezeti és politikai kockázatú, minimum kérdéses megtérülésű atomprojektet Orbán Viktor egyszemélyi döntése nyomán, pedig lett volna sokkal olcsóbb alternatíva.