A Nógrád megyei Tar községben járt lakossági fórumon Boldvai László szocialista képviselőjelölt, és a Hvg.hu beszámolója szerint elmondta, hogy a jelenlegi gazdagpárti kormány adópolitikája miatt havonta 150 ezer forinttal keres többet, mint korábban, de nem baj, eljön még az igazság órája, s ha újra ők kerülnek hatalomba, vége lesz a megpróbáltatásoknak, és akkor megint 150 ezerrel kevesebbet vihet majd haza.

Ilyen azért még nem volt. Apánk mesélte, hogy annak idején a Goldberger család is szerette a munkásokat, de amikor államosították a vállalatot, nem álltak ki a gyárudvarra, hogy emberek, jaj de jó, nekünk ugyan rosszabb lesz, de így igazságos; igaz, egyik Goldberger se volt a szocialista párt tagja, pláne nem egykori kincstárnoka.

Nincs kétségünk afelől, hogy Boldvai képviselőjelöltet száz év múlva afféle mártírként tartják majd számon a történelemkönyvekben, akit folyamatosan többletjövedelemmel terheltek az Orbán-diktatúra alatt, addig azonban adódik néhány jelenbeli kérdés. Már legelőbb is az, hogy a Nógrád megyei ember a maga virágos közéleti jókedvében egyáltalán fel tudja-e fogni ezt a százötvenezer forintot, nem alapfizetésként, hanem laza zsebpénzként, amit az állam szór a legtehetősebbeknek, így az ő szocialista képviselőjelöltjének is.

Boldvai képviselőjelölt ugyanis többszörös milliomos, akinek épp Nógrádban kétszázmilliónál is többet érő luxusháza van, sőt pár évvel ezelőtt épp e ház miatt keveredett legalább akkora vagyonbevallási botrányba, mint legutóbb Simon mágus, mi több, annak idején a Tocsik-ügyben is megmerítkezett.

Azt évek óta tudjuk, hogy a milliárdos szocialista képviselőnél senki se lehet szociálisan érzékenyebb kerek e világon, legszívesebben egész vagyonát felosztaná az elesettek között, csak mindig valami közbejön. Kérdés azonban, hogy ettől a nógrádi ember hanyatt esik-e, és nem úgy fogja-e fel a helyzetet, hogy Boldvai képviselőjelölt a státuszát tekintve közelebb áll Simicska Lajoshoz, mint hozzá. Igaz viszont, hogy Boldvai képviselőjelölt nem szimpla szocialista milliárdos, hanem, s ezt a fórumon is elmondta, a nép közül való, ugyanis vasgyári munkáscsaládból származik.

Az ember tekintete ettől mindjárt elhomályosul, vagy harminc éve nem hallott hasonlót, mármint hogy bárki politikus a munkásszármazására hivatkozott volna, olyat pedig végképp nem, hogy esetleg ő maga is dolgozott, vagy akár csak rendszeresen a saját két kezével emelt meg s rakott odébb valami tárgyat. Képzeljük el, nemhogy az ifjú Szijjártó, Rogán meg Lázár képviselőket, de egyenesen Kövér doktort vagy a nemzet spirituális vezérét munkapad mellett, szerszámmal a kezében; a fizikai munka társadalmának legfőbb letéteményesei úgy fognak nyugdíjba vonulni, hogy soha nem találkoztak a munkával.

Látható tehát, hogy Boldvai képviselőjelölt helyzete némileg bonyolultabb, mint Simon mágusé, akit egyébként ugyanezen a fórumon Korózs Lajos, egy másik szocialista képviselőjelölt, nemes egyszerűséggel senkiházinak nevezett. Ez igazi, férfiúi bátorságra vall, főleg ahhoz képest, hogy éveken át Simon mágus mellett dolgozott a pártban, úgy is mint jó barát, ám bármennyire figyelt is, sehogyan sem vett észre még egy apró senkiháziságot sem.

Amúgy meg nem erősített hírek szerint, ha újra a kormánypárt nyeri a választásokat, s megmarad a gazdagokat szolgáló adórendszer, Boldvai képviselőjelölt a havi 150 ezer forintos többletjövedelmét az egykori vasgyár mára munkanélkülivé vált munkásainak a támogatására ajánlja fel.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

Simon Gábor a lakása ajtajában