A Mazsihisz döntése teljes mértékben élvezi a Zsidó Világkongresszus támogatását. Ne legyen kétség felőle: Magyarország és a világ zsidó közössége egységes ebben a kérdésben.

A megbékélést és megbocsátást nehéz úgy elérni, hogy a zsidó közösség, a sötét időket átélők, illetve leszármazottaik véleményét nem veszik figyelembe. Ebben az évben lesz a 70. évfordulója annak, hogy csaknem félmillió magyar zsidót deportáltak és meggyilkoltak. A magyar kormány már többször elismerte a magyar hatóságok cinkos részvételét a deportálásokban. A németek néhány hét leforgása alatt egyedül nem tudtak volna összegyűjteni és deportálni ennyi zsidót a haláltáborokba Horthy Miklós rendszerének segítsége nélkül.

Ezért óriási csalódást okozott sokaknak a zsidó közösségben, hogy a magyar zsidóság kétharmadának kiirtására való emlékezés helyett a történelem újraírására történnek kísérletek, arra, hogy elhallgassák a magyar állam szerepét a német megszállás előtt és után, és hogy a partvonalra szorítsák a zsidó közösséget a holokauszt-emlékév tervezett eseményein. Különösen csalódásra ad okot ez a Zsidó Világkongresszus májusi budapesti plenáris ülése után, amelyen a miniszterelnök beszédében azt mondta: „A gonosz diadalához nem kell más, csak hogy a jók tétlenek maradjanak, s a magyarok nem tétlenek, és nem is lesznek azok.”

A 2014-es holokauszt-emlékév lehetőséget nyújt, hogy Orbán Viktor tettekkel is bizonyítsa, a magyarok nem tétlenkednek.

Aggasztó, hogy az emlékmű és Magyarországnak a holokausztban betöltött szerepe körüli vita a választási kampány közepette zajlik. Nem szabad megengedni, hogy a szélsőséges erők választási célokra használják ki ezt az ügyet. A holokausztra és a második világháború alatt elkövetett szörnyűségekre való emlékezésnek egyesítenie kellene a magyarokat, nem megosztania. Rendkívül fontos, hogy a fiatal generációk megtanulják, mi történt a második világháború alatt.

Épp ezért zavaró, hogy Kövér László, az Országgyűlés elnöke egy interjúban nemrég azt állította, hogy a Mazsihisz részt akar venni a választási kampányban, „már megint a baloldal oldalán”. A zsidóság számára a holokauszt nem jobboldali vagy baloldali ügy. Semmiképpen sem választási kampánytéma, és nem szabad azzá válnia. A kormánynak biztosítania kell, hogy ne is legyen az.

Aggasztó, hogy a magyar kormány egymásnak ellentmondó üzeneteket küld a világba: egyszer elismeri a felelősséget a zsidók deportálásában, ugyanakkor sértő emlékművet hagy jóvá, amelyet a zsidó közösség csak arculcsapásként értékelhet. A Horthy Miklós rehabilitálására tett kísérletekkel együtt a Magyarországról kialakult összkép Amerikában, Európában és Izraelben is negatív.

Orbán Viktornak határozottan kell viselkednie ebben a kérdésben, és biztosítania, hogy a magyar zsidó közösséget bevonják a tervezett megemlékezésekbe. Arra mindenki felkapta a fejét a világban, hogy Randolph L. Braham, a magyar holokauszt világhírű kutatója a szobor miatt érzett felháborodásában visszaküldi a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.

A tettek alapján kell megítélni a miniszterelnököt és kormányát. A kormánynak kezdeményeznie kell Magyarország második világháborús szerepének őszinte kibeszélését, amely folyamatban a vezető politikusoknak – és különösen Orbán Viktornak – példát kell mutatniuk.

A holokauszt nem azzal kezdődött, hogy embereket bevagoníroztak és a halálba küldték őket. Azzal kezdődött, hogy politikai vezetőik és az aljas propaganda hatására az emberek elhitték, zsidó embertársaik kevesebbet érnek. Magyarországot pusztán a náci Németország áldozatának ábrázolni elhomályosítja Horthy Miklós kormányzó államapparátusának szerepét, amely először megfosztotta a zsidókat polgári jogaiktól, majd ezrével haláltáborokba küldte őket. Horthy volt az, aki úgy döntött, Hitler Németországa mellé szegődik a második világháború kezdetétől.

Természetesen nem lenne helyes azt állítani, hogy minden magyar bűnös ezekért a bűntettekért. Ma azonban különösen fontos, hogy a történelemnek ezen része ne legyen eltorzítva. Ha Orbán Viktor és a magyar kormány komolyan úgy gondolja, hogy a Szabadság téri szobor a zsidó áldozatoknak is emléket állít, akkor hallgassa meg a zsidó közösség aggályait, és vegye figyelembe azokat. Így kell tennie a Sorsok Háza esetében is, hogy a kiállítás véletlenül se relativizáljon történelmi tényeket.

Ha a ma ismert koncepció alapján állítják fel, akkor a Szabadság téri szobor provokáció marad. Ideje megállni, újra megvizsgálni a kérdést, és nyílt, őszinte vitát kezdeni. A vita eredményének egyesítenie kell a nemzetet, nem megosztani.

A szerző a Zsidó Világkongresszus elnöke

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.