Szépséghiba, hogy ő is tudja ezt, és a rá nagyon jellemző magabiztosság időről időre a vesztét okozza. Szépen komponált beszédei olykor üresek, sokszor visszatetszést keltenek, néha pedig –a legnagyobbakkal is előfordul ez – egyszerűen botorságokat tartalmaznak.

Egy jó szónok példának okáért érzi a közönséget. Ez hasznos, de néha visszaüthet. Például: Kínában jól hangzik, ha a párt és a kormány vezetője a négyszázalékos gazdasági növekedést tűzi ki célként. Meg a teljes foglalkoztatást. A közönség helyben biztos tapsolt is. Itthon azonban már a hívek is elgondolkodhatnak, mikor, kinek és hol kellett utoljára tapsolni, mert ilyeneket mondott.

Orbán ráadásul nemcsak retorikai, hanem politikai hibát is vétett. Eddig óvakodott a számok kiejtésétől, másra bízta a hét százalékot, a csodát és a tündérmesét is. Épp elég lesz azzal elszámolni, hogy2013 anekirugaszkodás éve volt-e (amint ígérte két éve) vagy az aratásé (amint tavaly mondta).

Pontosan nem tudjuk ugyan, milyen számokat ad ma közre a statisztikai hivatal, de biztosak vagyunk abban, hogy az egy százalék körüli tavalyi növekedés a kormányzat szerint nemcsak bizakodásra adhat okot, hanem féktelen örömre és jókedvre is. De ezzel nincs is gond. Elfogadható, ha retorikai bravúrokkal próbálják megoldani, hogy a kormányfőnek mindenképpen igaza legyen.

Számokat azért nem jó mondani, mert elvárás lesz belőlük. Ahogyan az egymillió munkahely időarányos részét most épp a közmunkások hadával teremtjük meg, úgy a négyszázalékos növekedési célból is lehetnek még problémáink.