Fogalmunk sincs arról, évente hány magyar találmány tűnhet el a süllyesztőben, hány feltaláló dobja be idő előtt a törülközőt, és hagyja ilyen-olyan okok miatt veszni olykor egy egész élet munkáját. Igazán csak azokról az innovátorokról hallani, akik megszállottként küzdenek az igazukért: egy műszaki ötletért, egy újításért, egy találmányért, egy szabadalomért. Akad olyan, ami látványosan lökhetne egyet a civilizáció menetén, más esetben legfeljebb apró tyúklépésnyit jutna általa előrébb a világ.

A magyar feltaláló különös lény, alig van ideje babrálni a találmányán, ellendrukkerek hadával a nyomában egyfolytában háborút vív a hatóságokkal, a lehúzásra szakosodott befektetőkkel, a pozícióikat féltő multinacionális cégekkel, no meg az emberi gyarlóság oly változatos formáival, mint például az irigység vagy a szűklátókörűség. Lámpással kell keresni köztük azokat, akik győztesként hagyják el a csatateret.

Oroszi László például nagy harcos, 12 éve pereskedik az egyik legismertebb sportszergyártó céggel, és most végre elérte, hogy jogerősen kimondták: az Adidas elbitorolta tőle a találmányát, az irányítósávos focicipőt. Ami nem mellesleg éveken át jelentős profitot termelt a multinak, míg a váli feltaláló egzisztenciája kis híján ráment a pereskedésre. Még mindig nincs a pénzénél, most kell hadba szállnia a kártérítésért, ami szintén nehéz mérkőzés lesz. Ki tudja, mikor és mennyi pénzt kap végül a találmányáért.

Oroszi vagy az üvegbeton szabadalmáért szintén évekig küzdő Losonczi Áron a kevés kivétel közé tartozik. Példájuk bizonyság rá, hogy saját magukon, elszántságukon, erkölcsi tartásukon kívül másra aligha számíthatnak. Félő, sokaknak nem sikerül kiböjtölniük, hogy egy bíróság oltalom alá helyezze a tehetségüket.