Egyszer majd talán kiderül, hogy a félelem miatt felszökött adrenalinadag vagy valami más motiválta. Az biztos, hogy a hét végén a veresegyházi medveotthonból megszökött nőstény farkas egy több méter magas kerítést és hozzá számos villanypásztort leküzdve lógott meg. Elképesztő teljesítmény. Még akkor is, ha ilyen kockázatot a XX. század szomorú magyar/kelet-európai történelmében az emberek közül is sokan választottak, hogy a vasfüggönyön, határzáron és más veszélyes korlátokon át Keletről a vágyott szabad Nyugatra jussanak. A veresegyházi farkas szerencsére gyorsan megkerült, az emberhez szokott állatot pár kilométerre távolabb, Mogyoródon találták meg. Szelíd, inkább kutyára emlékeztető lénynek írták le. Talán nagyobb veszélyben is volt, mint a környező települések lakossága. A szökevény körözvényében nem véletlenül szerepelt, hogy „ha vicsorog, s görnyedten behúzza a farkát, az nem az agresszió, hanem a megadás jele”. Mi, emberek, ugye, a vicsorgást kicsit másként értelmezzük.

A történet itt boldog véget is érne, mostantól valószínűleg még többen lesznek kíváncsiak a veresegyházi medveotthon farkasaira, különös tekintettel a villanypásztorokat legyűrő nőstényre. A nagy megnyugvás közepette azért feltűnő volt Kuli Bálint, a medveotthon vezetőjének megszólalása. A kemény ember benyomását keltő igazgató több interjúban is elismerte, hogy a farkasszökés egyedül az ő hibája. Nem a kerítés volt túl alacsony, nem a villanypásztor feszültségével volt a probléma, hanem ő tévedett, méghozzá méreteset. Nem becsülte jól fel a helyzetet, és túl korán engedte be a Szegedről érkezett nőstényt a többi – egyébként szintén szelíd – farkas közé. S az összeszoktatás úgy sikerült, hogy az újonnan jött – minden jel szerint félelmében – ment, amerre ment, nekiindult a világnak. Kerítés, villanypásztor, semmi sem állíthatta meg.

Üdítő hang Kuli Bálinté. Valakié, aki vállalja, hogy hibázott, rontott, hogy ami történt, az ő felelőssége. A magyar közéletben ritkán hallani ilyen őszinte beismerést. Alapvetően mindig más a hibás, mindenki mossa a kezeit és szennyezi a másét. A medveotthontól kicsit távolabb így van ez például Simon Gábor ausztriai bankszámlabotrányával kapcsolatban is. A szocialisták roppant gyorsasággal letudták az ügyet, és kitették a pártból a bukott elnökhelyettest. Aki pártelnökét arról biztosította, hogy a 240 millió forintja „az előző életéből származik” – bármit akarjon is ez jelenteni. Egy hét elteltével is csak annyit közölt írásban, hogy jóhiszeműen hibázott. Azt, hogy a pénz honnan jött, még mindig nem tudjuk. Amit tudunk, nem magyarázat. Jó lenne minél előbb érdemi ismerethez jutni.

Az orosz születésű brit filozófus, Isaiah Berlin egyszer megjegyezte: a farkasok szabadsága gyakran a birkák halálát jelentette. S itt, Köztes-Európában ez bizony akkor is igaz, ha a mi elcsavargott veresegyházi farkasunk szelíd, mint a birka.

Egy veresegyházi farkas