Boda András: Ízlés, terror
Van igazságuk azoknak, akik fanyalognak vagy háborognak az Együtt–PM aktivistáinak vasárnapi megmozdulása miatt. Okkal nehezményezik, hogy néhány fiatal elfoglalta a Sándor-palota erkélyét, és a Paks-ügyben népszavazást követelve „túszul ejtette” az ott lévő nemzeti zászlót és uniós lobogót. Jogot, törvényt félretéve is: méltatlan, hogy az ország legfőbb közjogi méltóságát és hivatalát performance-uk kellékévé silányították. Bár bántja ízlésünket, amit a fiatalok tettek, még ha ifjúi könnyelműsködésből is, de ha már itt járunk, ennél az erkélynél, meg kell mondanunk, hogy az sokkal méltatlanabb volt, amikor a fél ország nevetett kínjában Orbán Viktor kinevezettje, Schmitt Pál államfő akcióin. Nemcsak a zászlót bitorolta, hanem az egész palotát, miközben örömmel tűrte, hogy golyóstollként használja a Fidesz.
Megvan annak is a bája, hogy az Együtt–PM aktivistáinak megmozdulását éppen az a jobboldali kurzus és megmondóember-sereg bírálja a leghangosabban, amely mindent megtett azért, hogy az ellenzéki pártokat olyan helyzetbe szorítsa, amelyben kódolva vannak az ilyen túlkapások. Ne feledjük azokat az időket, amikor a Fidesz –ma már világutazó diplomataként feltűnő – egykori szóvivője tornászta egyre feljebb az ingerküszöböt. Az ellenzéki akciók „eldurvulásában” pedig kiemelt szerepet játszik az is, hogy a kormánypárt fene dölyffel űzte ki a valódi vitát a parlamentből, tette üressé az ülésnapokat, ha pedig valaki mégis élettel töltené meg azokat, számíthat a házelnöki bírságra. Nem maradhat ki a felsorolásból a közmédia sem, amelyben az ellenzéknek ma már legfeljebb csak a Simon-üggyel jut adásidő, lábjegyzetként Józsa képviselő atomvállalkozásával. Ilyen közegben ember legyen a talpán, aki pontosan tud dönteni abban, hogy mi az, ami már az ingerküszöbön túl, de az ízléstelenségen még innen van. Ráadásul azzal sem számolva, hogy néhány ember akciója támogató közeg nélkül a gyengeség benyomását is kelti.
Ennek viszont ellentmond az az országféltő segélykiáltás, amely egyesekből kiszakadt az erkélyfoglalás nyomán. Bencsik András szerkesztő például – miközben ő maga a békeszeretet, hiszen még menetet is szervez a békéért – bírálta az erélytelenséget. Úgy fogalmazott: „Ha ezek az emberek ugyanezt a washingtoni Fehér Házzal teszik, az őrség lelövi őket... Hol volt a Terrorelhárítási Központ? Miért nem volt képes megvédeni a közintézményeket?” Ezek a kérdések már csak azért is aktuálisnak tetszenek, mert a Magyar Nemzet hétfőn már arról írt, hogy a terrorcselekmény gyanúját veti fel az erkélyfoglalás és a zászlók túszul ejtése. Nyilván a vele járó szankcióra is gondolnak.
A 2006-os őszi eseményeket forradalomnak, a rendőrverést magyaros virtusnak, a tévészékház ostromát polgári engedetlenségnek tekintő Bencsikéknek persze igazuk van: hagyni kellett volna a fenébe az erkély elleni orvtámadást! Mert ha 2006 ősze hőstett volt, akkor bőven elég lett volna, ha az aktivisták a demokrácia védelmében macskakövekkel dobálják a hivatal őrségét, majd nagy békésen felgyújtják a Sándor-palotát.
