Kinek nem ígértünk még semmit? Lázár János helyében én ezen sokáig elmélkedtem volna, ahelyett hogy hirtelen felindulásból rámutatok a devizában eladósodott autósokra: emberek, ha megint ránk szavaztok, megmentünk titeket is.

A magyar kormányt persze a devizahitelesek megmentése című tantárgyból a legelnézőbb vizsgabiztos is csak nagyobb összegű csúszópénz reményében engedné át. Mert árfolyamgát ide vagy oda, szájtépés reggel, délben, este, Orbán Viktor a közelmúltban burkoltan, de megmondta a tutit. A miniszterelnök szerint a devizahitelben eladósodott ingatlantulajdonosok havi törlesztőrészletét meghatározó forintárfolyam kezelése nem a kormány dolga. Azt olyan nagy ívű gondolatokkal foglalkozó szakemberre hagyják, mint Matolcsy György, akinek még az sem éri el az ingerküszöbét, hogy a devizahitelesek 2010-ben 280 forintos euró-forint árfolyam mellett sírtak, ma pedig már örülhetnek a 307-es szintnek is.

De ha Lázár János a kampányra tekintettel mindenképpen nagyot akar mondani, esetleg tanácskozhatna néhány hozzáértővel. Csak remélni lehet például, hogy mielőtt nyilvánosan elkezdte terjeszteni, mi jutott eszébe, Varga Mihállyal azért megbeszélte a dolgot. Hiszen a nemzetgazdasági tárca vezetőjének, bármennyire benne lehet is a munkaköri leírásában a bankszövetséggel való kapcsolattartás, azért biztosan akadna más programja is, mint hogy az autóhitelesek miatt egyezkedjen a bankokkal.

És bizakodjunk, hogy mielőtt a miniszterelnökség vezetője Algyő választópolgárainak lelkesítése okán egy lakossági fórumon bemondta autós ötletét, legalább egy kávé mellett feltárta következő nemzetmentő elképzelését az autóhitelek mögött álló és azon kétségtelenül szabad szemmel jól látható jövedelmet realizáló pénzintézetek, lízingcégek egy-két arra érdemesnek tartott vezetője előtt. Hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy az autóhitelesek megmentése mennyibe kerül majd mindazoknak, akiknek nemhogy hitelük, esetleg autójuk sincs.

Mert hát túl jóhiszemű, aki azt hiszi, a választások utánra beígért mentőakció költségeit majd maga Lázár János állja. A terv finanszírozásához esetleg megint „einstandolni” kell majd valamit, vagy ha ez nem megy, jó ötletnek tűnhet egy-két újabb illeték bevezetése. Arról pedig csak úgy mellékesen emlékezzünk meg, hogy izgalmas lenne rákérdezni az autókereskedőknél is, szerintük mivel jár, ha a devizahiteles autósok tömegei, mondjuk, a nyári szabadságolások után, egyszer csak megjelennek a kijelölt telephelyeken, és beadják a kulcsot.

Mert a gond valószínűleg nem csak annyi lesz, hogy a sok leadott autó nem fér el a szalonok előtti parkolóban. A néhány évvel ezelőtti önmaga árnyékaként vegetáló magyar autópiacon a vásárlót már így is lasszóval fogják, új gépkocsi leginkább flottában kerül az utakra, a használtakkal pedig már Dunát lehet rekeszteni. Ezzel együtt Lázár János ráérzett a dologra, a célcsoportot megtalálta.

A szinte naponta változó üzemanyagárak világában élő, adót, illetéket nyugat-európai szinten fizető gépkocsitulajdonosok biztosan örülnének, ha valaki végre nem csak egy újabb lenyúlással örvendeztetné meg őket. Már csak az a kérdés, akad-e olyan vitéz a nemzet üdvéért kurucosan kiálló kormány csapatában, aki tud olyan könnyítést ígérni, amelyet valóban a jelenlegi bevételekből és nem az összes adófizető zsebéből fizetnek ki.

Mivel járna, ha a hitelesek tömegével adnák be a kulcsot?