A Fidesz elnöke akkor cenzúráról, a hatalom kiszolgálóinak helyzetbe hozásáról beszélt. Kijelentette, hogy ketté kell osztani a közszolgálati médiát, és létre kell hozni egy jobboldali köztelevíziót is a kiegyensúlyozottság jegyében. Orbán és a Fidesz ebben jobban teljesít: mára a vállaltan jobboldali kereskedelmi tévék (így például a TV2) és rádiók mellett a közszolgálati médiát is sunyi módon maga alá gyűrte.

„A nemzeti oldalnak is szüksége van egy államilag finanszírozott tévécsatornára. Ezért kezdeményezni kell egy új médiatörvény elfogadását a parlament őszi ülésszakán. Amennyiben ez nem történik meg, úgy egy tavasszal lebonyolítható népszavazást kezdeményezünk ennek érdekében!” – fogalmazott Orbán még 2002-ben, a Szabadság téren. A közszolgálati média pártalapon való kettéosztása már akkor is perverz ötlet volt. Nem politikai alapon megosztott közmédiára, hanem kiegyensúlyozott, a nyilvánosságot a szakma írott és íratlan szabályainak megfelelően, korrektül tájékoztató közmédiára volt és van szükség.

A mostani kormánypártok az elmúlt évtizedben irigylésre méltó módon építették ki médiabirodalmukat, megszerezve ezzel nemcsak a köztéri megjelenések, de az írott és elektronikus platformok feletti irányítást is. Kormányra kerülve a narancsos kisgömböc maga alá gyűrte a közmédiát is. Hiába figyelmeztetett a szakma, a közszolgálat üzemi tanácsa arra, hogy a tervezett átalakítást „egy emberöltő alatt csak egyszer lehet végrehajtani és egyszer lehet elrontani”, a kapkodásnak „csak tévedés lehet a vége”, a kétharmados habzsolásnak semmi nem szabott gátat.

A közszolgálati médiától tucatszám távolították el a sajtó jeles és tisztességes tagjait, az utánuk maradt űrt pedig – tisztelet a kivételnek – a nemzeti együttműködés rendszerébe belesimuló, azt kiszolgáló mikrofonállványokkal tömték be. Többségük nem mer visszakérdezni, hithűségből vagy épp egzisztenciális félelemből kiszolgálja a hatalom igényeit. Egy korábbi elemzés szerint a közszolgálati híradó politikai híreinek több mint nyolcvan százalékában a Fidesz–KDNP kap megszólalási lehetőséget, Orbán Viktor pedig egymaga többször annyit szerepel, mint az összes ellenzéki politikus együtt.

A hírszerkesztés során az ellenzéket leginkább negatív, a kormánypártokat többségében pozitív környezetben jelenítik meg. Igaz, Kósa Lajos legutóbbi színvallása óta tudjuk, hogy a fideszes politikusok eleve csak arra szeretnek válaszolni, ami számukra pozitív. Az évi közel nyolcvanmilliárd forint közpénzből fenntartott közmédia az elmúlt években számos vállalhatatlan botrányt okozott. Meghamisított, manipulált tartalmú híradást közölt az Európai Zöldek frakciójának társelnökéről, Daniel Cohn-Benditről, azt állítva, hogy egy magyarországi sajtótájékoztatóján nem válaszolt a köztévé kérdésére.

A magyar közszolgálati média tisztességét és felelősségvállalását jól jellemzi, hogy a manipulált tudósítás készítőjét a műsort követően az MTVA hír- és hírháttérműsorainak főszerkesztőjévé nevezték ki. Megtévesztő tudósítást közöltek a Fidesz-kormány alaptörvényének elfogadása kapcsán szervezett ellenzéki tömegtüntetésről. Az MTV tudósítója üres utcakép előtt számolt be a demonstrációról, amit azzal indokoltak, hogy elkéstek az eseményről. Kiretusálták az MTV és a Duna TV híradójában a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökét, Lomnici Zoltánt. Az esetet bizonyító felvételt később manipulálva töltötték fel a köztelevízió videotárába. A szélsőjobboldali, antiszemita portálok és gyűlöletkeltő honlapok stílusát átvéve hazánk Nobel-díjas íróját, Kertész Imrét egy híradó-tudósításban nemtelen egyszerűséggel „magyar származásúnak” nevezték.

Legutóbb pedig a paksi atommegállapodás ellen szervezett ellenzéki tiltakozásról szóló beszámolójában a közszolgálati televízió Híradója fontosnak tartotta, hogy egyértelmű utalást tegyen arra: az egyik demonstráló vállaltan homoszexuális. Mégis, a közszolgálati média, azon belül is a Híradó legmélyebbre talán akkor süllyedt, amikor egy a közmédiát kritizáló internetes bloggernek üzent. Miután az Index egyik médiakritikus blogjában arról jelent meg cikk, hogy a közmédia nem szakította meg adását a márciusi hóvihar miatt, a közszolgálati televízió az esti híradóban vágott vissza a szerzőnek. Kiemelték és beolvasták a kritikus cikk egyik névtelen kommentelőjének hozzászólását, amely így szólt: „te pénzért hazudsz, köcsög, vagy magadtól vagy ilyen szemét?”.

Mindezt az esti Híradóban, főműsoridőben. Csak szánni lehet azt az elismert tévébemondót, akinek mindezt be kellett olvasnia. És csak megvetni lehet azt a közszolgálati hírszerkesztőt, aki mindezt adásba követelte. Az elmúlt években sajnos meg kellett szoknunk, hogy a közszolgálati média valóságértelmezése sajátságos. A közszolgálati híradások politikai elfogultságára számos bizonyíték akad, a vélt vagy valós politikai érdek kiszolgálásához nemritkán a hírhamisítástól sem riadnak vissza. Az ország sorsdöntő választás előtt áll: a választóknak áprilisban dönteniük kell arról, hogy támogató szavazatukkal legitimálják-e a Fidesz elmúlt négyéves ámokfutását, vagy kinyilvánítják nemtetszésüket és új irányt szabnak az országnak, ezzel saját életüknek is. Ehhez tisztában kell lenniük az ország valós helyzetével.

A közszolgálati média dolgozói, szerkesztői is választás előtt állnak. Eljött az utolsó pillanat, hogy eldöntsék: gyáván belesimulnak a nemzeti együttműködés rendszerébe és továbbra is kiszolgálják a jelenlegi kormánypártok manipulatív világát, vagy bizonyítják tisztességüket és hűek maradnak a szakmájukhoz, becsületükhöz. A közszolgálati média nemrég azt állította önmagáról egy közleményében, hogy „az európai unió normái, és a magyar médiatörvény betartásával működik, szerkeszti műsorait, végzi azt a tevékenységet, amit neki a törvények feladatul szabnak. E folyamatba politikai pártok bele nem szólhatnak, elvárásokat meg nem fogalmazhatnak, ezzel is biztosítva a közmédia pártatlanságát, a kiegyensúlyozott tájékoztatás alapvető feltételeit, az alkotók függetlenségét”.

Sőt, azt hangsúlyozták, hogy a „köztévé nem enged elveiből”. Miután a közszolgálati média elveit jelenleg a jobboldali hatalom feltétlen kiszolgálása jelenti, ezért abban lehet csak bízni, hogy feladják ezen elveiket, és inkább a tisztességes újságíráshoz, az adófizetők korrekt tájékoztatásához lesznek hűek. Egyszer minden véget ér. Egyszer mindenkinél eljön a pillanat, amikor bele kell néznie a tükörbe és számot kell vetnie a tetteivel. Még nincs késő bizonyítani a tisztességet. Nem kell félni a Fidesztől és az Orbán-rezsimet gerinctelenül kiszolgáló médiakápóktól. Nem kell félni tisztességesnek lenni! Nem kell félni nemet mondani!

A szerző a magyar Országgyűlés alelnöke (MSZP)

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.