A párt- és politikuspénzügyek tisztába tétele ügyében nem létezik olyan – bármennyire radikális, de jogszerű – lépés, amelyet ne támogatnék töprengés nélkül. 

Amikor az előző választások előtt egy mértékadó reálértelmiségi csapat összegyűjtötte, mi kellene ahhoz, hogy Magyarország megpróbálhasson kikecmeregni a maga ásta gödörből, a lista első három helyén a pártfinanszírozás átláthatóvá tétele, a korrupciómentesítés és az ügynökakta-nyilvánosság szerepelt – mindhárommal maradéktalanul egyetértettem.

Most persze élcelődhetnék azon, hogy a Fidesz a jelenlegi ellenzék és a Transparency International komplex pártüvegzsebprogramját két alkalommal is kisiklatta (először 2009-ben, és 2012-ben újra), majd megszavazta a visszaélésszerű adatigénylésről szóló „ne zavarj, épp lopok” törvényt (nyilván a korrupciómentes Magyarország érdekében), ügynökügyben pedig négy év alatt csak az amnéziabizottság felállításáig jutott. De egyik sem változtat azon, hogy Simon szocialista pártelnökhelyettesnek meg az utolsó fillérig el kell(ett volna) számolnia az osztrák számlán tartott pénzekkel, és nagyon helyes, hogy az MSZP addig sem tart igényt a szolgálataira, amíg ez esetleg megtörténik. Én a 2010-es Pokorni Zoltánnal értek egyet, aki megígérte, hogy aki belenyúl a pénztárba, annak levágják a kezét. Meg a 2014-es Schiffer Andrással, aki a teljes politikai elit vagyonosodási vizsgálatát sürgette.

Felhőtlen örömmel vettem továbbá tudomásul, hogy Polt Péter azonnal lépett, és kezdeményezte Simon mentelmi jogának felfüggesztését. Szeretném, ha ez szokásává válna, és akkor sem habozna, ha saját elv- és vadásztársai ügyében kell(ene) a vádat képviselnie.

Régóta az a meggyőződésem, hogy tisztességes választás csak ott van, ahol a választók pontosan tudják, hogy melyik politikai erő miből és mennyiért kampányol. Élve az alkalommal, a foltmentes párt- és kampányfinanszírozás tántoríthatatlan híveként ezúton is szeretném felhívni a figyelmét a civil törvény egyik érdekes szakaszára, amely kimondja: „a közhasznú szervezet alapító okiratának tartalmaznia kell, hogy a szervezet közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt”. (A félreértések elkerülése végett az is benne van a törvényben, hogy közvetlen politikai tevékenységnek konkrétan egy párt érdekében végzett politikai tevékenységet tekinti a jogszabály.)

Megfontolásra ajánlanám továbbá a főügyész úrnak a méltán közhasznú CÖF legutóbbi plakát- és médiakampányát, valamint azt a tényt, hogy a társadalmi szervezetek működésének törvényességi felügyeletét az ügyészség látja el. (Én lennék az utolsó, aki kétségbe vonja a frissen harapóssá vált vádhatóság pártatlanságát.)

Nekem adófizetőként, állampolgárként és választóként egyáltalán nincs ellenemre a politika salakját kiégető tisztítótűz – sőt, talán sokak nevében mondom: akár még táplálnám is. Csak azt nem szeretném, hogy amíg a bal oldal(unk) esetleg szénné ég, jobb felől megmaradjunk abban a korrupttá dermedt állapotban, amely már annyi kínt és keservet okozott az elmúlt húsz-egynéhány évben.