Apa, anya, kislány – így néz ki a család hatéves lányom rajzain. Ám amikor babákkal játszunk, minden további nélkül változhat a szereposztás: anyából apa lesz, kislányból anyuka. Lényeg, hogy meglegyen a két szülő, a stabil világ keretei. A család már az ő szintjén is könnyen értelmezhető, cseppet sem elvont fogalom. Méregbe is gurul, ha bárki fenyegeti.

Nem véletlen, hogy a családdal a politikusok is szeretnek játszani. Könnyen lehet vele manipulálni, egyszerű szlogenekre ad lehetőséget. Aki lefoglalja a családbarát jelzőt, azzal szemben a másik tábor automatikusan családellenessé válik. A szabadság, egyenlőség, testvériség hazájában, Franciaországban a hét végén több mint százezren vonultak az utcára a család védelmében. Zászlóikon a hagyományos leosztás: apa, anya, két gyerek.

Ja, hogy a mai családok többsége már rég nem így néz ki? Kit érdekel, annál inkább védelemre szorul. A tüntetők között meglepően sok a harminc alatti fiatal, akik részben azzal magyarázzák aggodalmukat, hogy ők maguk is elvált szülők gyerekeiként csonka családban nőttek fel. A helyzetet sokan a bűnös ’68-as mozgalom örökségének tekintik. Hát persze, a nők elmentek dolgozni, emancipálódtak, maguk is megtapasztalhatták azt a szexuális és általában vett választási szabadságot, amelyet korábban a férfiak a maguk számára tartottak fenn.

A család sok szempontból valóban válságban van, de a veszély nem onnan leselkedik rá, ahonnan a politikusok sejtetik. A franciák (és sok más európai konzervatív politikusok szemében) a fő mumus a melegházasság. Jól tematizálható. Leegyszerűsítve így szól: ők mások, gyanúsak, nem értjük őket, ergo veszélyesek. Ha már kirekeszteni nem lehet őket, akkor legalább ne kapják meg azokat a jogokat, amelyek a „rendes” (egyenes életvitelű) polgároknak járnak.

Franciaországban a baloldali kormány keresztülvitte a melegházasság engedélyezését és az örökbefogadáshoz való jogukat, de azt már csak egy kis baloldali radikális csoport követeli, hogy ezek a párok béranyák vagy más módszerek segítségével gyereket is vállalhassanak. De némi ködösítéssel el lehet hitetni az emberekkel, hogy mindjárt itt vannak a homoszexuális lombikbébik, akik aztán végképp romlásba döntik Európát.

Pedig ami romlásba dönthet sok családot, az sokkal inkább a felgyorsult világ és a társadalmi szinten is érezhető intolerancia. A politikusok feszegetik a kereteket: próbálgatják, meddig lehet elmenni, mivel lehet engedelmes szavazóvá tenni az állampolgárokat, beengedik-e a politikai manipulációt a privát szférájukba? Konzervatív teoretikusok azzal érvelnek, hogy a társadalom legfontosabb „sejtje” a család, mert az minél jobban működik, annál több terhet vesz le az államról. Ez találkozik most egy alulról jövő igénnyel, hiszen a gazdasági bizonytalanság közepette felértékelődik a családi bázis fontossága. Ám ahhoz, hogy a család valóban jól működjön, rugalmasan igazítani kell a kereteit: a kirekesztés helyett a befogadás irányába.

A francia „családbarát” tüntetők zászlója