Záródik a parlamenti ciklus, de ne nagyon sirassuk a végnapjait élő T. Házat. A demokráciát ledaráló végrehajtó hatalmat mamelukként kiszolgáló törvényhozási többséget. Hétfőn a miniszterelnök az asztalosok kezére adott alsóház helyett a felsőház pulpitusáról szólt napirend előtti sikerbeszéd formájában népéhez az „előttünk álló feladatokról”. A rezsiharc jegyében a brüsszeli multiktól, bankároktól és bürokratáktól megvédett országról, a nemzet Fidesz-vezetéssel elért felhőtlen sikereiről, amelyeket cseppet sem árnyékol be a Kutatópont piackutató cég ugyancsak hétfőn közzétett felmérése arról, hogy a magyar fiatalok az öt legnagyobb gondnak a bizonytalan jövőt, a munkanélküliséget, a létbizonytalanságot, a céltalanságot és a pénztelenséget tartják. Hát valahogy így felel meg a kormányfő annak az „embert próbáló kihívásnak”, amelyet néhány napja ő maga fogalmazott meg a nemzetközi diákolimpiákon eredményesen szereplő ifjak és tanáraik tiszteletére arról, hogyan is kell egy „lerongyolódott és kifosztott országot a lehetőségek földjévé tenni”.

Nincs ok a kesergésre sem a fiatalok, sem szüleik, a négymillió létminimumon vackolódó miatt, csak hinni kell a kormányfőnek: a Fidesz-hatalom senkit nem hagy magára a lehetőségek földjének árokpartján. Legfőképpen persze a saját hűségeseit nem. Mert miközben a kormányfő agitprop-beszédét hallgatjuk, megakad a szemünk a Hvg.hu összeállításán: mi lesz a sorsuk a felére gyalult alsóházba nyáron beköltöző 199 fős új parlamentből, az elitcsapatból kiszoruló mai kormánypárti politikusoknak. Ne kezdjük a körmünket rágni, a 259 mostani képviselőből mindössze egyetlen ember sorsa bizonytalan.

Két éve a kormányfő az Országgyűlés megfelezésével járó kellemetlenségek, érdeksérelmek kezelését tartotta az egyik legnagyobb politikai kihívásnak. Feleslegesen izzadt. A helyzetet sikerült „kezelnie” legfőképpen éppen szóbeszéd szerinti utódjának, Lázár Jánosnak. A Fidesz–KDNP-s képviselők 40 százaléka újraindul egyéniben (ők talán a legfőbb bólogatók), 30 százalék nem indul, de az őszi helyhatósági választásokig az önkormányzatokban biztos a megélhetése. Ha pedig ősszel mégis indulnak, és bejutnak, az új szabályok szerint öt évig nincs, miért fájjon a fejük. Ám, a többieket sem hagyják elkallódni, vagy felkerülnek az országos listára, mint érinthetetlenek, esetleg a politikai pálya elhagyása után is meglesz a helyük és a betevőjük hivatalokban, állami cégekben, esetleg a milliárdokkal felhizlalt sportági szövetségek élén.

Egyetlen ember markolászhatja csak majd a maradék susnyást az árokparton. Meggyes Tamás volt esztergomi polgármester, akit kivetett magából a Fidesz-család. Egy egész várost bukott el – ez azért még ott is sok.