Nehéz dolga lesz Orbán Viktornak, amikor tavasszal a TF-en alá kell támasztania, hogy veszélyben a haza, és martalékká lehet minden vívmány, amit eddig kiharcoltak. Persze most nem feltétlenül a TF-en lesz az a bizonyos beszéd, ahogy 2002-ben, még kormányon ott volt, és biztosan nem két választási forduló között, mert csak egyet tartanak. De lesz ilyen beszéd, Orbán mondja majd, és a közös vívmányok megvédésére fog mozgósítani. Különben veszélyben lehet a haza.

A hétfői parlamenti beköszöntő alapján egy szót tudhatunk e beszédből biztosan: rezsi. Lesz hússzor, huszonötször. De a többi?

Annak idején a „Magyarország minden polgára tudja meg, hogy veszélybe került minden, amiért az elmúlt négy évben keményen megdolgoztunk” vezérmondat mögé komoly tételsor került:

„Mondjuk ki ismét, újra fennáll a veszélye annak, hogy be fogják vezetni az egyetemekre és a főiskolára a tandíjat.” Ezt most nehéz lesz előrángatni, hiszen két éve úgy kellett visszarángatni Orbánt attól, hogy lényegében a teljes felsőoktatást tandíjassá tegye – ennek elvi alapját nyilvánosan azóta sem adta fel. 2002: „Hasonló a helyzet a diákhitellel. Körömszakadtáig gáncsolták és akadályozták.” Valóban, ezt akkor a Fidesz-kormány vezette be, ám azóta sem nyúlt hozzá senki, és nem is akart, ezzel most nem lehet mit kezdeni. „Ugyanígy állunk a lakástámogatással és az otthonteremtéssel. Amikor az első lakás megvásárlásához bevezettük az illeték mérséklését, és a parlamentnek döntenie kellett, akkor azt nem szavazták meg” – mondta Orbán. Ennek a tételnek sincs ebben a ciklusban megfelelője, a lakásjótétemények a devizaadósok mentésére korlátozódnak.

„Amikor arról volt szó, hogy ismét ingyenessé kell tenni az országban a fogászati ellátást, nem szavazták meg” – szólt a 2002-es riasztás, de ingyenes fogászati ellátásról nagyon hosszú ideje nem hallottunk. „Mindenkinek tudnia kell az egész országban, hogy a minimálbért (...) mi 19 500 forintról két lépésben 50 ezerre emeltünk, ők nem (...) támogatták.” E ciklusban az ellenfél éppen kevesli az emelést, úgyhogy ezzel sem lehet jönni. „Amikor a nyugdíjat emeltük, akkor a nyugdíjemelést – Szűrös Mátyástól is tudhatjuk – nem szavazták meg.” A nyugdíjról és a Fideszről e ciklusban biztos, hogy nem az emelés jut az emberek eszébe.

Marad tehát a rezsicsökkentés. Amit a szolgáltató cégekből facsartak ki, egyelőre ismeretlen áron, de a mozgósító ereje nagy. Lőporfüstöt is lehet fújni köré, de egy teljes beszédre aligha elég. Azzal viszont nehéz lesz kipirosítani az arcokat, hogy akinek sok a pénze, annak végre keveset kell adóznia, megvédjük a trafikokat, nem adjuk a privatizált földeket, el a kezekkel Felcsúttól, és bár nincs Hitel, Világ, de van Stadion. És alaptörvény, Kúria és nemzeti hitvallás. Egyet tud a rezsi mellé megkérdőjelezhetetlen őszinteséggel felkínálni Orbán Viktor: önmagát. Ő és hatalmi piramisa e ciklus legeredetibb terméke. Ez az egy, amit tisztán hívei oltalmába ajánlhat. Ha sikerrel érvel, hosszabb időre, mint ameddig a rezsicsökkentés kitart.