Szorul a hurok a „sötétben bujkáló” tudósok nyaka körül. Legalábbis azok reszkethetnek, akik szerencsétlenségükre még hisznek az alaptörvényben, amely szerint „Magyarország biztosítja a tudományos kutatás szabadságát”, valamint, hogy „a tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak”.

Ez ugyanis a Fidesz egyes képviselői szerint írott malaszt. Erre vall egy január végén benyújtott törvényjavaslat, mely a büntető törvénykönyv módosításával kétévi szabadságvesztéssel büntetné azokat, akik természetes szervezetet géntechnológiával módosítanak. Például orvosi célú génmódosítást (GM) végeznek, vagy mondjuk olajszennyezést „felfaló” baktériumot állítanának elő így. Azt már nem is merem említeni, hogy mezőgazdasági célú géntechnológiai laborban dolgoznának, mert ezek egyenesen az ördögtől való tevékenység bűntanyái, és az itteni kutatókat – legyenek azok akár a legmagasabb tudományos elismerések birtokosai, külföldi egyetemek díszdoktorai, előadói – ki kellene innen űzni, akár ha a boldog emlékezetű Liszenkó idején. Ő Sztálin kedvelt agronómusa volt, aki azt állította, a genetika bűnös burzsoá tudomány és meg volt győződve arról, hogy a „misztikus” gének helyett tervezhető környezeti változások határozzák meg az élőlények jellegzetességeit. Ténykedése következtében kiváló szovjet genetikusok egész nemzedéke tűnt el börtönben, emigrációban vagy éppen halálba kergetve.

A génmódosítást ma világszerte viták kísérik. A demokráciákban tudományos viták. Sehol nem csempésztek be egyéni képviselői indítvánnyal késő éjszaka alkotmányokba a génmódosított szervezetek (GMO) elleni klauzulát, és sehol nem uralják a génmódosítást engedélyező testületeket az ilyen kutatások harcos ellenfelei. Csak nálunk.

Hiába tiltaná a mostani javaslattal a beterjesztő államtitkár csupán az engedély nélkül végzett kutatásokat, ha az említett testület összetételéről tudósító hivatalos honlap fejlécén a GMO-mentesség jelszava szerepel. Budai államtitkárnak vélhetően nincs pontos tudása egy biológiai kutatás menetéről. Ha minden, a kutatás során felmerülő kísérletet csak egy hosszas – és kétes kimenetelű – engedélyezési procedúra után lehetne elkezdeni, a DNS felfedezése ma is csak ábránd volna.

Tény, hogy a hazánkba importált takarmányszója zöme génmódosított. Dél-Amerikában ugyanis, hazánkkal ellentétben ehhez van elegendő napsütés, nincs viszont beígérve börtön a termesztésért. A GM-kérdésben egyelőre habozó Európa Amerikával és Ázsiával szemben egyre jobban lemarad a biológiai kutatásokban és a mezőgazdasági világversenyben egyaránt, miközben egyértelműen a génmódosítás ártalmait bizonyító tényeket a leghitelesebb tudományos fórumok nem mutattak még ki. Óriási gazdasági érdekek feszülnek szembe mindkét oldalon, ám a tudományos igazság késik. Az egyik oldal évtizedek gyakorlatával bizonyít, nálunk meg jön az autodafé.

Kínai munkás génmódosított rizsnek örül