Amikor vasárnap reggel felébredt az ország, s kitekintett az ablakon, egy pillanatig sem aggódott. Amit látott, az tulajdonképpen ott sem volt. Káprázott annak a szeme, aki jégpályává vált utakat, járdákat vélt felfedezni. Tulajdonképpen nem is februárt írt a naptár.

Amire az első kávé leforrt, a (köz)médiából már lehetett tudni: a miniszterelnök felvette a harcot – ezúttal az ónos esővel. Az internetre feltöltött kormányzati videó szerint reggel fél hét után négy perccel Orbán Viktor megérkezett a Belügyminisztériumba. Ott Pintér Sándor ezúttal nem azt jelentette, hogy Magyarországon rend van, hanem átadta a júniusi árvízi védekezés során már állítólag jól bevált golyóstollat. Azzal a lendülettel a kormányfő fel is írta egy nagy füzetbe, hogy letolták a kamionokat az utakról. Bakondi tábornok pedig közölte, hogy a lakosság ezúttal hallgatott a hatóságokra, a civil szervezetek együttműködtek. Vagyis tulajdonképpen rend volt. Ónos eső elhárítva, senki se merjen fenekedni.

Az ónos eső viszont mégiscsak olyan fenekedő. Meg alattomos, e sorok írója is esett már óriási nagyot a lefagyott úton. Persze télen ilyesmin nincs mit csodálkozni, ilyenkor bizony esik a hó, meg van hogy az ónos eső. Tőlünk délnyugatra, a szomszédos Szlovéniában például olyan erősen, hogy 200 ezer ember maradt áram nélkül, a lefagyott csapadék súlya alatt sorra dőltek a villanyvezetékeket tartó oszlopok. A szlovének egyedül nem is birkóztak meg a feladattal, jöttek az osztrákok segíteni. Ahogy tavaly március közepén is az osztrák hókotrók szabadították ki az M1-es autópályán beragadt magyar autósokat.

A 2013. márciusi katasztrófa-elhárítási fiaskó mint már tudjuk, csak azért következhetett be, mert a hóval meg a széllel vívott küzdelmet nem a miniszterelnök irányította. Megfelelő magasságokban le is vonták a szükséges következtetést, rögzítették, hogy vészhelyzetben ki a parancsnok. Így volt ez már júniusban, amikor mindenki láthatta, hogy a gumicsizmás kormányfő mindig a dunai ár előtt járt. És mindig olyan utasítást ad, ami segít megállítani a szárazföldet elnyelni akaró víztömeget.

Most, hogy itt a választási kampány, végképp jól mutat az ország sorsáért aggódó, az ónos esőt is legyőzni képes kormányfő. Akit tényleg az éltet, ha harcolhat: rezsivel, Dunával vagy éppen az úttestre dermedt csapadékkal. Mert szereti demonstrálni, hogy erős és határozott vezetőként ott van a tűzvonalban. Mutatja magát, hogy lássa őt a katasztrófavédő és a tévében a választópolgár.

Egyszer talán a miniszterelnök elmegy arra a helyre is, ahonnan a hajléktalanság elleni harcot koordinálják. Jó lenne, ha ott is tudna ötleteket adni, hogyan lehetne segíteni. Ha nem úgy, hogy törvényekkel kiűzik őket a közterületről. Hogy ott, azon harcállásponton is elmondhassa: senkit sem hagynak magára.