Elindult a Pacsirta Rádió. Sok jól ismert, kedvelt kolléga és közszereplő tesz valamit azért, hogy polgártársainknak kicsit több esélyük legyen kilátni a hazugságok kazla mögül. Amilyen tömérdek pénz és fórum van hazugságok és rágalmak terjesztésére, olyan kevés ezek leleplezésére. Az internetes Pacsirta Rádiónak sincs pénze semmire, nem is fizet senkinek semmit, mindenki ingyen adja bele a drága idejét és értékes munkaerejét. Hálás köszönet! Reméljük, lesz benne.

Ahol a hatalomtól független média marginális és a polgárok túlnyomó részét nem éri el, ott nincsenek szabad választások, ott a hatalom győzelme a hazugság győzelme és nem a hatalom igazolása. Ez így lenne nálunk is abban a szerencsétlen, de sajnos nem valószínűtlen esetben, ha a nyilvánosság elrablása áprilisban a rabló megdicsőüléséhez vezetne. Sok diktátorról mondhatják és mondhatták joggal (például a miénkről, a Kádárról), hogy „szabad” választáson is nyerne, mert ahol a szabad szónak nincs tere, ott a szabad választás sem szabad. Akkor sem, ha egyéb kritériumok szerint az lenne. Ezért aztán kiváltképp nagyra kell értékelnünk annak a nyolcvan jó nevű önkéntesnek az erőfeszítését, akik tesznek valamit a szabad szó érdekében.

De! Az igazság szolgálatát nem jó az elferdítésével kezdeni. Akinek az első, bemutatkozó szavát nem lehet elhinni, annak a többit sem fogják. Fodor János, az ötletgazda, aki nyilván a legtöbb munkát teszi bele ebbe a rádióba, és akinek ezért a legtöbb köszönettel tartozunk, ezt nyilatkozza: „Ez nem olyan választási rádió, amely beállna egy oldal mellé.” Hanem: „szakemberek szakmai alapon szerveződő rádiója”. Fodor szerint ez nem ellenzéki rádió.

Ha a hatalom próbálna eladni (mint ahogy olykor próbál is) nem kormánypártiként olyan orgánumot, melyben csupa közismerten kormánypárti személyiség szerepel, kiröhögnénk és lelepleznénk őket. Mindenkit ellenzékinek ismerünk, akiket a Pacsirta közreműködőiként megneveztek. Egyikről sem tehetjük fel, eddigi megnyilvánulásai alapján, hogy áprilisban nem az Összefogásra fog szavazni. Még olyat sem látunk közöttük, aki az LMP-hez állna közel. Az alapkoncepcióról azt mondja Fodor János: „Igenis több hang kell, hogy kiabáljon, ha meztelen a király. Példát akarunk mutatni, hogy az emberek félretehetik az egzisztenciális és más félelmeiket, és megszólalhatnak.” Kik fogják a királyt leleplezni? A királypártiak? Kiknek kell a félelmüket legyőzni? A kormánypártiaknak?

Kik fogadják el kegyes és taktikus lódításként az ellenzékiség tagadását? Akik már éppen elég tudatosan ellenzékiek. Akik nem, akiknek a bizalma és szavazata a tét, azok előtt fogja leginkább elveszteni a hitelét a maga nyilvánvaló jellegét nem vállaló orgánum.

Mi lehet az ellenzékiség tagadásának az oka, ha haszna sincs, esélye sincs? Nyilván az, hogy kifejezzék: a rádió nem áll egy adott párt mellett, nem áll pártirányítás alatt, nincsenek beleépítve a kampányba. Én ezt mind elhiszem. És mindazt, mi hihető, azért kellett a hihetetlenig tágítani, mert a független ellenzékiségnek, valamely oldal független pártolásának nincs hitele és tradíciója. De így nem is lesz!

Fodor János a Pacsirtát prezentálja