Februárban, országos kampánykörúton kezdte bemutatni miniszterjelöltjeit Medgyessy Péter 2002-ben. Most fülbe súgott ambíciókból próbál valamiféle baloldali árnyékkormányt összeállítani a sajtó, félő, hogy kevés sikerrel.

Mintha a nehezen egymásra talált ellenzék fejesei abban egyeztek volna meg, hogy a fő csapás a jelenlegi hatalom megroppantása síppal, dobbal, nádi hegedűvel, mert más nemigen áll rendelkezésükre. Orbán Viktor és csapata minden napra szolgáltat témát, de az a recept, hogy ne bonyolódjunk részletekbe, a fontos, hogy a mostani kormány menjen – addig volt érvényes, ameddig a retorika az összefogás szükségességéről szólt.

Lehet, hogy a nehéz szülés után jólesik a megkönnyebbült sóhaj, a ráncok kisimítása, a fékezett habzású öröm (bár nem mindenki ilyen gyereket akart) – ám mostantól egy győzelemre készülő csapat bemutatkozását várná a publikum. Ebben nyilván az MSZP viheti a prímet, amit jelzett is a múlt hétvégi nagygyűlése. Tavaly tavasszal volt már a szocialistáknak egy ehhez hasonló megjelenése, amely meglepetésként hatott, s az ember azt hitte, hogy politizálásuk is új nyomvonalon fog továbbhaladni, lazább, pergősebb, gyorsabb és kreatívabb lesz, ehelyett visszazökkent a régi kerékvágásba. Mindenki mással volt elfoglalva – ők potenciális társaikkal, leendő partnereik velük és egymással.

Most ennek vége, vagy ha nem, és tényleg a sikerre hajtanak, véget kellene vetniük neki. Eldőlt, hogy az MSZP az éllovas, s a szocialistáknál Mesterházy Attilának kell bebizonyítania magáról, hogy ő a jövő kormányfője. Márpedig ehhez neki és tágabb csapatának óriási erőbedobásra van szüksége, amely nemcsak azt sugallja, hogy (így együtt) képesek érzékeny pontokon eltalálni ellenfelüket, hanem azt is, hogy adott esetben (így együtt) képesek lesznek kormányozni is.

Nem akarom mindenestül kiradírozni az úgynevezett negatív kampány áldásait, de az pontosan ahhoz a többletbizalomhoz kevés, amelyet a szürke zónából kéne megszerezniük. Tudniillik, nem igaz a feltevés, hogy a hatalom szapulásán kívül másra nem kíváncsi a voksának helyet kereső választópolgár, mint ahogy az sem, hogy a nehezen tető alá hozott szövetség politikusainak ezután derékig programban kéne járniuk.

De az kevés információ, hogy sem Bajnai Gordon, sem Gyurcsány Ferenc nem vállal kormányzati tisztséget, ha nyernek. Sőt éppen azt a gyanút ébreszti fel, hogy a társaságban továbbra sincs minden rendben, sok bicska maradt az asztalon. És ha már itt tartunk, a tegnapi Paks-ellenes demonstráción feltűnő volt az MSZP tessék-lássék részvétele. Holott éppen azért, mert kevés köztük a karakteres politikus, nem spórolhatnak meg egy intenzív, arcot adó bemutatkozást, hogy látni lehessen: győzelem esetén kiknek a társaságában lépne színre Mesterházy.

Elhiszem, hogy minden lépésüket összehangolják, stábok dolgoznak megfeszítetten – de a leváltás együttes szándékához társulnia kell annak az erős képnek, hogy ezek (így együtt) vinnék valamire, s velük az ország (meg én) is. Kényes a téma, tán félnek hozzányúlni, mert személyekhez kötődő vonzatai vannak, amelyek újabb ellentéteket generálhatnak. De enélkül nem jutnak át a tű fokán. Pláne nem – együtt.