Azt mondta Schiffer András a minap, elég volt a fasisztázásból meg a kommunistázásból. „A levitézlett politikai elit azzal szórakozott” 25 éven keresztül, hogy „a múlt árnyaival heccelte az ország polgárait”, miközben „szépen komótosan kirabolták az országot”. Kétségtelen, sokan sokat hecceltek, raboltak, valamint hazudoztak, ferdítettek, mértek kettős mércével a fasiszta és a kommunista jelző felhasználásával. Mindebből tényleg elég. De a múlt árnyai ettől még itt vannak, és kísértenek.

Sokan érzik magukat túlhecceltnek az őket csábító árny tekintetében és alulhecceltnek az országot az őket riasztó árny tekintetében. S ha szabad szerényen megjegyeznem, vagyunk néhányan, talán nem elhanyagolható számban és súlyban, akik nem rabolunk, viszont egyszerre „heccelünk” a múlt árnyai és a rabolás ellen.

Bokros Lajos 2010-ben lekommunistázta az LMP-t. Majd belátta tévedését, és elnézést kért. Azt a meggyőződését, hogy az LMP antikapitalista illúziók foglya, azzal a jelzővel fejezte ki, amellyel azonosították magukat az antikapitalista illúziókra épített rendszer honi fenntartói. Akiktől távol állt az az emberjogi elkötelezettség, melyet az LMP képvisel. Bokros jellegzetes logikai hibát vétett: a részleges egyezést teljes azonosságnak tekintette. Ennek a hibának van egy tükörképe: amikor a részleges különbözést teljes másságnak tekintjük. Mindkettő felettébb veszélyes.

Van egy tábor, ahol a jelenlegi rezsim diktatórikus vonásaira rendkívül érzékenyek, de nem látják problémának, hogy a hozzájuk tartozók jelentős része pozitív időszaknak tekinti a Kádár-korszakot, melyben teljességgel nélkülöztük azokat a szabadságjogokat, melyeket ma részben nélkülözünk; hogy annak a diktatúrának a működtetői úgy tevékenykednek a jelenben, hogy semmiféle problémát nem látnak a múltjukban. Eddigi legtekintélyesebb vezetőjüktől, Horn Gyulától elfogadták, hogy a forradalom utáni véres megtorlást a törvényes rend helyreállításával azonosítsa.

Van egy tábor, melynek szerves részei, élenjáró személyiségei lehetnek azok, akik példaadó államférfiaknak, hősöknek, alkotóknak tekintik a legszörnyűbb tömeggyilkosságok szorgalmazóit és ünneplőit, az állampolgári egyenlőség és a szabadságjogok ellenségeit, ahol a legszenvedélyesebb antiszemiták antiszemitizmusát is letagadják, ahol a nácik ördögi szövetségeseit angyali áldozatoknak hazudják, Hitler legelszántabb harcostársait pedig a demokrácia védelmezőiként ünneplik. Schiffer nyilatkozta e tábor vezéréről, hogy „távol áll tőle a rasszizmus bármilyen fajtája, így az antiszemitizmus is”. De állhat-e távol mindettől, ha személyesen nem zsidózik is az, akihez rasszistaként, antiszemitaként ilyen közel lehet állni?!

Ezen táborok között nincs kommunista, se fasiszta. De van közük ahhoz, amivel nem azonosak. Orbán táborának mindkettőhöz.

Azoknak az ...istázásából volt elég, akik azzal riogatnak, hogy Magyarországon fasizmus lesz, ha ez győz, bolsevizmus, ha az. De a legkevésbé sem volt elég abból az -istázásból, melynek célpontja az a temérdek balhit, illúzió, indulat, beidegződés, attitűd, amit a kommunisták, nácik, hungaristák és az ő szövetségeseik és útitársaik ránk hagytak.