A középosztály egyre hosszabb sorokban jelenik meg az éhségkonyhákon. Miközben pedig a budapesti városvezetés erejét és furfangját nem kímélve azon ügyködik, hogy a hajléktalanok után az ingyenételért még csak nem is rongyos várakozók mind hosszabb sorait is eltüntesse a belvárosból, mert a kétségtelenül rettenetes látvány sérti némelyek kényes ízlését, a durvuló valóság kikezdi a politikai sikerpropagandát. Nem csupán Magyarországon, hanem Európában is növekszik az elszegényedés, egyre nagyobb mértéket ölt a társadalmak kettészakadása. Ezen pedig semmilyen arcpakolás nem segít.

A hét elején az OECD jelentése erősítette meg: a jövedelmi különbségeket tekintve 2009-ben Magyarország még nem haladta meg az OECD átlagát, azóta azonban mind az egyenlőtlenség mértéke, mind pedig a szegénység erőteljesen növekedett. Részben a válság, részben a szociális támogatások megnyirbálása, a munkanélküli-segélyek folyósítási idejének megfelezése és az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése miatt.

Legutóbb tavaly decemberben közölt (2012-es) statisztikai adatokat az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat. Az elkeserítő számsor szerint az Európai Unió lakosságának csaknem negyedét (124,5 millió ember) fenyegette szegénység, társadalmi kirekesztettség. Mégpedig erősödő mértékben. 2008-ban 23,7, 2011-ben 24,3, 2012-ben 24,8 százalék volt ennek a társadalmi csoportnak az aránya. A sor Bulgáriával (49,3 százalék), Romániával (41,7) kezdődik, és Magyarországon (32,4) át húzódik Németországig és Szlovéniáig (19,6-19,6), Svédországig (18,2), Csehországig (15,4), Hollandiáig (15,0).

A 32,4 százalékos magyar arány közelít az itthon közforgalomban lévő megállapításhoz, amely szerint négymillió ember él a létminimum határán, közülük egymillió mélyszegénységben. Az elszegényedés és a társadalmi kirekesztettség legfőbb oka a munkanélküliség, amivel az érintettek egyszerre szakadnak ki a munkaerőpiacról, szorulnak rá a mind lyukacsosabb szociális ellátórendszerre, és sodródnak a közösségi élet peremére.

Hogy a megváltónak hirdetett magyar közmunkarendszer mekkora délibáb, arra Brüsszel is figyelmeztet: nem elég egyszerűen csak a létfenntartáshoz elégséges munkaalkalmat teremteni. Minőségi munkahelyekre volna szükség, hogy a tervezhető jövő képe megszilárdulhasson. Túl mindezen, a mind feszültebb szociális helyzet, a kilátástalan jövő a politikai szélsőségek felé sodorhatja/ sodorja ezt a hatalmas tömeget. Fogékonnyá teszi arra, hogy vergődésében a tehetetlennek tűnő jóléti államon kívül keresse problémáinak megoldását, amihez a populista demagógia készségesen szállítja az érveket.

Másrészt: ha Európa még szándékozik valamiféle közös jövőt elképzelni magának a világban, úgy nemcsak a minőségi, versenyképes gazdaság titkát kell mihamarabb megtalálnia, hanem azt is be kell látnia, hogy reménytelenül éhes emberekkel a polgári demokrácia nem más, mint üres játék.

Ételosztás Budapesten: nem közterületen, hanem a máltaiaknál FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS