Farsangi felvonulás lesz pénteken Miskolcon, kirajzanak az óvodások, s mennek egészen a Mese cukrászdáig, ahol talán kapnak majd egy bögre kakaót. Bár ez utóbbi erősen kétséges, hisz a kakaóról egyeseknek esetleg a tanácsköztársaság villanhat be, hajdani történelemkönyvek lapjairól a propagandisztikus kép, amelyen a szegény gyerekek végre először ihatnak kakaót. Vagy ott a kakaóbiztos számítógépek rossz üzenete.

Ezért lehet, hogy a négyéves Pistike, Lacika, Lilla és Ancsa narancslét vagy jaffát szürcsölget majd Supermanként, Pókemberként, Barbie babaként és tündérkirálynőként, elvégre a néni, akinek a mulatságot köszönhetik, fideszes országgyűlési képviselő. Plakátokon az esemény szervezőjeként tüntetik fel Csöbör Katalint, bár ő cáfol, s inkább fővédnökként határozza meg önmagát.

Van-e politikai üzenete egy ilyen farsangi ünnepségnek, amelynek időpontja már belecsúszik a parlamenti választásokat megelőző hatvan napba?

Szerintünk van.

S kampányolhat-e egy képviselőjelölt cuki kis jelmezbe öltözött óvodásokkal?

Mi azt mondjuk, nem.

Ő erre azt feleli, hogy Magyarországon nem tiltja törvény farsangi bál vagy farsangi karnevál rendezését politikai kampányidőszakban, még akkor sem, ha azon politikusok – akár fővédnökként – megjelennek. A szülő patthelyzetbe kerül, hiszen ha nem szeretne részt venni ezen a párt- és kampányízű rendezvényen, akkor a gyerek se mehet, a szülői kíséret ugyanis ezúttal kötelező. Ez persze furcsa, egyéb ünnepségek, kirándulások alkalmával nem kell mindenkinek külön kísérgetnie a gyerekét, megoldják a felügyeletet az óvónők, esetleg néhány lelkes segítővel. De most ezt nem lehet. Minden óvodásnak magával kell vinni még egy embert. S mivel a csalódott, lógó orrú, könnyes szemű mini-Batman látványára minden rendes apuka és anyuka szíve összefacsarodik, inkább fogat szorít, de elkéredzkedik a munkahelyéről péntek délután három órakor, s megy a gyerekkel, vonul a farsangi menetben, át a városrészen. Közben pedig igyekszik elhessegetni a gondolatot, hogy ő most egyfajta „szimpatizáns tömegnek” látszik, amint baktat a képviselőjelölt asszony után, keresztül fél Miskolcon, egészen a Mese cukrászdáig.

Annyi elfuserált jelmondat, mottó, összetákolt jelzős szerkezet, hangzatos semmitmondás után ajánlanánk egy valóban tartalmas kampánymondatot minden jelölt figyelmébe, pártállástól, politikai hovatartozástól, kulturáltságtól és ízléstől függetlenül.

„El a kezekkel a gyerekektől!”

Nem is kell molinóra festeni, vagy szórólapokra nyomtatni. Elég, ha betartják.