Az Orbán-kormánynak nem kell attól félnie, hogy a bányászok mellett óriási munkástömegek tűnnének föl, hogy indulatos demonstrációkon vagy sztrájkokkal kényszerítsék ki a korkedvezményes nyugdíjat. Vagy elérjék a föld alatt vagy a külszíni fejtésen végzett egészségkárosító évtizedek után járó tb-kedvezmények visszaadását. Ezeknek a korábbi időszakokban az volt a szerepük, hogy vonzóvá tegyék a fiatalok számára a bányászatot. És elviselhetővé a későbbieket. De a kedvezményeket két éve a kormánytöbbség egy tollvonással elvette.

A döntést nem követték országos tiltakozó akciók. Hasonló a helyzet a tömeges elbocsátásokkal is. A társadalom csöndben figyel és tudomásul veszi a munkástömeget érintő megszorításokat. Most éppen Dunaújvárosban teszik a Vasmű dolgozóit az utcára, nem hullatnak értük könnyeket az ország távolabbi vidékein. A szolidaritással sok a baj. Érzik ezt a bányászok is, akik a minisztérium elé kényszerültek, hogy megismételjék tavalyi követeléseiket. Olyan kotrómesterek mondták el panaszaikat, akiknek tovább kell dolgozniuk annál, mint amire eredetileg számítottak. Több szakszervezet biztosította a bányászokat arról, hogy egyetértenek velük, de a kormányt ez valószínűleg nem hatja meg. Kiáll majd Orbán Viktor egy 32-es villáskulccsal a kezében a Fidesz munkástagozata elé, és elmondja, hogy a bányászat jobban teljesít. A Magyar Nemzet pedig – miként most is történt – megírja, hogy a bányászokat és a szakszervezeteket a „bukott baloldal” hajtja az utcára.

A szakszervezeti vezetők – akiket nem vesznek komolyan – még nem vesztették el végérvényesen a türelmüket, noha egyes megszólalásokból arra lehet következtetni, hogy eljutottak a végső pontra. Pataky Péter, a Magyar Szakszervezeti Szövetség vezetője a szerdai tüntetésen arról beszélt, hogy a munkások ennek a kormánynak nem kellenek. A csökkent munkaképességűekre sincs szükség, csak arra jók, hogy ki lehessen játszani őket a politikai csatározások világában. Arra is figyelmeztetett, hogy mindenki sorra kerülhet. Ha a hatalom nem áll szóba a megnyirbált jogosultságok után a bányászokkal, nem fogja vissza magát más ágazatok megrövidítése esetén sem. Súlyos szavak, mégis visszhangtalanul szállnak el. Miközben a szimbolikus ügyek – mint a német megszállás szobra vagy a Magyar Krónika körüli vihar – leköti az ország érdeklődését, az, hogy a melósokat kisöprik és kisemmizik, a bányászokkal egy éve szóba se állnak, keveseket izgat. Vajon mi történne Franciaországban vagy Olaszországban, ha elvennék mondjuk az autóiparban vagy a bányászatban a dolgozók járulékait?

Nálunk egyelőre eléggé világos a képlet. Alacsony a szervezettség, a kizsigerelt, napról napra élő munkásoktól nem fél az országot a feje tetejére állító, amúgy állandóan a mellét döngető orbáni hatalom. És úgy gondolja, ez így is marad az idők végezetéig...

Bányásztüntetők Budapesten a hét közepén tartott demonstráción