A főpolgármester megsértődött. Filmet készítenek róla. Egy monodrámát. Vagy talán mono-tragikomédiát. Az előadásnak ő az egyetlen szereplője. Nem mintha ez olyan távol állna tőle. Ha más lenne a rendező. De a filmet a szocialisták forgatják. Így aligha a legelőnyösebb profilból veszik. De még így is lenyűgöző lesz. Ahogy váratlanul lecsap egy mondatra, mint Ferenc pápa galambjára a varjú. Hát az félelmetes. Ahogy odakeni a szocialista frakcióvezető Horváth Csabához a szemöldökkihúzást, amit az említett állítólag a vécében ad elő, az egészen övön aluli. De tagadhatatlanul bejön. A termet betölti a röhögés. És a magyar főváros vezetője, legfőbb képviselője velük nevet. Mint egy jó viccen a haverokkal a kocsmában. Valahol Békásmegyer alsón. De történetesen a Városháza dísztermében vagyunk. Kihangosítva, egyenesben közvetítve.

Nem mintha a Fővárosi Közgyűlés rózsaszín, hercegnős leányszoba lenne. Tagadhatatlanul nem az. Itt nem győz a jó, nem hoz be senki mézes teát a fájó torokra. Sokkal inkább aréna. Homokot ugyan nem szórtak az aljára, elvégre vér helyett izzadság csorog a zakó, a kosztümkabát alatt feszülő hátakra. S nem csak a képviselői oldalon. Mert nem csak Tarlós „elméjét nyomják meg” az elhangzottak. Az utolsó percben kiosztott sok száz oldalnyi előterjesztés mögül ki-kiszúró ellenzékiek szavaira – a jó riposztra mindig kész – főpolgármesteri mondatok özöne zúdul. Zúzós. Önérzetet, meggyőződést, nőiséget taposó. A fővárosi kormányzás pontos verbális leképezéseként. Az atyáskodó, de azért mindent jobban tudó, elnyomó erő kihangosítása. Az egyetlen akarat érvényesítése az ellentmondó gondolat teljes megsemmisítése mellett.

Tarlós Istvánnak van tartása, önérzete. (Másnak minek.) Az arcmása egyetlen villanyoszlopra se lesz felnyalva a választások okán. Jól tudja ő, mi a csízió: nem a plakát miatt választják meg az embert. A helyettese lohol egyből utána: az ő képét se láthatják majd a buszok oldalán! Holott megtehetné, de nem... Egy kis tartás, uraim! Nem is érti, miért siránkozik az ellenzék. Elvégre csak a közutakon, a lámpákon, a falakon, az aluljárókban, meg tucatnyi más helyen tilos a plakátolás. Hogy akkor hol mutatkozzon meg az ellenzék például? Otthon – hangzott a túlfélről a frappáns válasz.

Nem gáláns, de igaz. A közterekről a fővárosi plakátrendelet söpörte ki az ellenzéket. A független reklámhordozók felületeiről a gazdasági érdek. A BKV-járművek oldalára se kerülhet fel egyetlen ellenzéki arc sem. A kormány gazdasági főembere jó előre felvásárolta az illetékes reklámcéget. A szerződés szerint csak szeméremsértő, illetve közösségi közlekedés elleni hirdetményeket utasíthatnának vissza. Mégse fogadnak be egyetlen ellenzéki kérést sem. Mégse lesznek üresek a járművek oldalai. Most ott a bohóc, később a kormánypárt prominensei. Tarlós meg tovább bohóckodhat a Városházán. Szélesvásznon.