Ígérhet bármit az ukrán államfő, a Kijevben és most már más városokban tüntetőknek nem elég, hogy visszavonták a demonstrációkat korlátozó törvényeket. S azzal sem érik be, hogy lemondott a miniszterelnök. A dermesztő hidegben folyamatosan az utcákon küzdők jóval többet akarnak. Viktor Janukovics fejét. Azt, hogy az államfő mondjon le, és tartsanak előre hozott választásokat.

A mostani engedményekkel az ukrán belpolitikai válság tehát korántsem ért véget. Folytatódik a pókerjátszma, ami eredetileg közel tíz évvel ezelőtt, a narancsos forradalommal kezdődött. Janukovics ugyan jócskán megroggyant, de hiba lenne végleg leírni. Az ellenzék a jelentős részgyőzelem ellenére változatlanul megosztott. Az viszont figyelemre méltó, hogy a posztszovjet térségben az utca ereje mire képes. Például eléri, hogy a hatalom beáldoz egy miniszterelnököt. Valószínűleg Minszkben és Moszkvában is elgondolkodnak ezen, bár Ukrajna – kulturális-nyelvi megosztottsága miatt – más eset, mint a Lukasenko-féle Belarusz vagy a Putyin-rendszerű Oroszország.

A helyzet komolyságát jól mutatja, hogy a korábbi államfő, Leonyid Kravcsuk azt találta mondani: Ukrajna a polgárháború szélére sodródott. Egy fegyveres konfliktusnak beláthatatlan következményei lennének. Nemcsak Ukrajnában, hanem köztes Európában is. Amelynek Magyarország is része. Nem véletlen, hogy a visegrádi négyek –amelyek közül hárman határosak Ukrajnával – úgy érezték, hogy rendkívüli csúcson kell megvitatni a helyzetet.

Az is biztos, hogy a sokszor felvetett szakadásból Ukrajna nyugati része kerülne ki vesztesen. A keleti rész vinné magával a Krím-félszigetet meg az ország fő gazdasági erejét adó donyecki iparvidéket. A nyugati nacionalista erőknek maradna Kijev, Lemberg meg egy alapvetően mezőgazdaságból érő terület. Gazdaságilag lehúzhatnák a redőnyt, az Európai Unió sem tudná őket fenntartani.

Hiú ábránd azt hinni, hogy Ukrajnát sikerül kivonni az orosz befolyás alól. Ehhez Európának nincs meg az ereje, az Egyesült Államoknak pedig mindez nem ér annyit, hogy Ukrajna miatt összerúgja a port a Kremllel. Washingtonból intenzíven támogatták a narancsos forradalmat, de igazából nem sokra jutottak. A lufi kipukkadt, a magukat nemzetiként pozicionáló politikusok ugyanolyan korruptnak és tehetetlennek bizonyultak, mint a donyecki, moszkvai vonal követői.

Azt az ukrán ellenzék józan része is tudja, hogy Oroszországgal kellene megállapodniuk. Putyinék pedig folytatják a húzd megereszd meg játékot. Kedden azt mondják, hogy a hiteleket nem a kijevi kormánynak, hanem az ukrán népnek adják. Rá egy napra már úgy tálalják a dolgot, hogy az energetikai-pénzügyi segítségnyújtással megvárják majd az új ukrán kabinetet.

Az üzenet félreérthetetlen. Klicskóéknak érteniük kell. Európának, benne nekünk is értenünk kell. Ukrajnát nem adják. S lehet, hogy nekünk is jobb, ha Oroszország felé marad ütközőövezet. Méghozzá jó nagy.

Még egy bábunak is nehéz elszakadnia