Czene Gábor: Nácivád
A nyugati sajtó nem fukarkodott a fasiszta vagy neonáci jelzővel, amikor arról tudósított, hogyan fulladt ellentüntetésbe Vona Gábor jobbikos pártelnök londoni kiruccanása. Alig néhány nappal később Karsai László történésznek Magyarországon bíróság elé kellett állnia, mert egy tévéműsorban ugyanezt a pártot neonácinak minősítette.
Ha minket kérdeznek, a Jobbik szerintünk nem neonáci, hanem – tágabb értelemben vett, sokféle irányzatot is magában foglaló – szélsőjobboldali párt. Amiből nem következik, hogy egyetértenénk a Jobbik jogi képviselőjével, aki a bíróságon azzal érvelt: indokolatlanul sértő és minden alapot nélkülöző állítás pártját neonácinak nevezni.
A Jobbik nyíltan nem buzdít erőszakra, de félkatonai csoportok alakításával és támogatásával az erőszak kultuszát ápolja. Programjában nem szerepelnek deklaráltan rasszista tételek, de cigányellenes és antiszemita kirohanásaival tudatosan épít a rasszizmusra. Szavakban elfogadja a jogállamot, de rendre kinyilvánítja, hogy – amennyiben hatalmában állna – felrúgná a demokratikus játékszabályokat (lásd a közrendvédelmi telepek létrehozásának vagy például a kereskedelmi televíziók porig rombolásának tervét).
A Jobbik nemcsak szövetségesei között, hanem saját soraiban is megtűri azokat, akik szimpatizálnak a náci ideológiával, netán maguk is nácik. A párt politikusainak helyében tehát egyáltalán nem csodálkoznánk Karsai László kijelentésén.
A történész első fokon elveszítette, másodfokon megnyerte az ellene indított pert. A jogerős ítélet szerint Karsai Lászlót nem lehet elmarasztalni azért, mert neonácinak tartja a Jobbikot, és amiért ennek a véleményének nyilvánosan is hangot adott.
A bíróság érvelése egy régebbi ügyre emlékeztet. Budapest felszabadításának hatvanadik évfordulóján a fideszes Kupper András arra szólította fel Demszky Gábor főpolgármestert (és több szocialista politikust), hogy ne ünnepelje „Magyarország szovjet megszállását”. Tamás Gáspár Miklós és más értelmiségiek közleményben tiltakoztak a „nácimosdatás, nyilasmentegetés” ellen. Kupper pert indított. Első fokon elbukta, másodfokon győzött. A bíróság megállapította: Kupper nyilatkozata nem adott alapot arra, hogy a nácikkal hozzák összefüggésbe, ilyen durva vád még egy közszereplővel szemben sem engedhető meg. Aztán jött a Legfelsőbb Bíróság, és az első fokon hozott, Kupper számára kedvezőtlen ítéletet erősítette meg, hangsúlyozva, hogy egy ilyen jellegű állítás valóságtartalmát a bíróság nem hivatott vizsgálni.
Az okfejtés hasonló volt a mostani jobbikos perben is. A bíróság végül bölcs döntést hozott azzal, hogy nem foglalt állást. Karsai László elmarasztalása komoly politikai muníciót szolgáltatott volna a Jobbiknak. Így viszont nyitott maradt a kérdés: mennyiben nevezhető neonáci pártnak a Jobbik? Bármit gondolunk is erről, az biztos, hogy a vitát nem a bíróságon kell lefolytatni.