Annak, hogy ez ne történjen meg, a legegyszerűbb módja, ha most maga jelenti be, mi fog következni. Aljas, lejárató kampány. Ez.

Plakátrengetegen hirdetik, hogy a baloldal vezetői bűnözők. Mindennap van valaki, aki elmondja, hogy a baloldal miképp „ront rá a nemzetre”. Mely az övék, hisz „a haza nem lehet ellenzékben”. Ez az igazi háború. Mert a nemzeti szuverenitást nem Brüsszeltől, Moszkvától, Washingtontól kell megvédeni. Sose feledjük, hogy „álliberális undorító férgek és dögkeselyűk lepték el hazánkat, és amíg a liberális férgek belülről rágják édes hazánk nemes testét” – amiképp egy ciklussal korábban a miniszterelnök szövetségese tudatta velünk. Hiszen „ha a szocialisták alakítanának kormányt, akkor valójában Magyarországon a nagytőke és a pénztőke alakít kormányt”. Ez a harc igaz háború. „Mert ahhoz, hogy harcolni tudjunk, ahhoz tudnunk kell, hogy mi az, ami nekünk igazán fontos az életben.” Olyan ellenfél ez, aki ellen évezred óta harcolunk, mi magyarok – kiáltja. Mert „bár a pénznek nincs szaga és színe, gazdájának azonban van. (...) Azt gyűlölik és attól félnek, amit mi magyarnak és nemzetinek hiszünk.” Nemcsak a tegnapért, hanem a holnapért harcolunk: „Tudjuk jól, ne legyen kétségünk felőle, ma ismét közénk lövetnének (...) Tudjuk, hogy ők voltak és mindig ők azok, akik készen állnak arra, hogy Magyarországot ismét átadják a gyarmatosítóknak.” És akkor a végső forrás, egy apokrif Mein Kampf-idézet: „A gyűlölet a legalapvetőbb emberi érzés, a gyűlöletre kell alapozni a politikát, és a gyűlölettel kell megsemmisíteni az ellenséget. Az MSZP politikája erre alapul.”

Itt tartunk. Minden a szavakkal kezdődik. E szavak nem az erőt, hanem a rettegést mutatták 2002-ben és azóta is. Aki kiabál: fél. Látom, tudom. Emlékszem a 2002-es kampányra, és emlékszem a nemzeti bank elnöke elleni gyűlöletre. A vereség értetlenségére. Hogyan veszthetünk, hisz minden velünk van? – kérdezték.

A kampányon túl leszünk. A nemzet bölcs: helyes döntést fog hozni. A politikán, közügyeinken nem leszünk túl. Azon, hogy férfiak és nők – köztük én is – vállalják, hogy véleményükkel, hitükkel és meggyőződésükkel kiállnak mások elé, és támogatást próbálnak szerezni hozzá. Igen: Hoppál Péter is. Meg Lázár János meg Rogán Antal. Ez néha sikerül, máskor nem. Vannak téves eszmék, hibás gondolatok, rossz döntések. De a gyűlöletbeszéd nem az ellenfelet gyilkolja, hanem a beszédet magát. Veled vagy ellened. Mindig „ez a harc lesz a végső”. És soha nincs vége. Mindig van még egy ellenfél, mindig van egy sötétben bujkáló gaz, és ha nincs, akkor majd csinálunk egyet.

A választónak elege van. Tudom, mert megmondja. Állomáson, piacon, boltban, utcán. Nem akarja már hallani, hogy ki kit gyűlöl, árulja a hazát, ront rá, veszejt el. Azt szeretné hallani, hogy vele mi lesz. Lesz-e munkája, kicsit magasabb fizetése, rendes óvodája, iskolája, kórháza, útja, megállója. De erről nem hall, mert a hörgés és a kiabálás elnyomja az értelmes beszéd hangját. Az ingerküszöb pedig kilépett a naprendszerből.

Most kell azt mondani: elég! Amíg lehet, amíg nincs még győztes és nincs vesztes. Nem a Fideszt, a jobboldalt, a konzervatív eszméket kell legyőzni. Azt megteszi a választó. A politikai gyűlöletet kell legyőzni. Én tudom. Álltam már a harc mindkét oldalán.

Ez is a választás része. A város, az ország mindenkié. Békét az ember nem a barátaival, hanem az ellenségeivel köt. Nemsokára kezdődik. Vagy már elkezdődött. Ne feledjük: ha csak az ellenfelet látjuk, kiért harcolunk?

* A szerző az MSZP választmányának tagja.
 

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.